A találkozónkra a fiatal lány két kedvencével érkezett: egyikük Lenny, aki öntörvényű, hároméves örökmozgó, nem ajánlott ismeretleneknek, hogy megpróbálkozzanak a simogatásával. Teljesen más jellem az egyéves Dexter, a különleges albínó görény, akit az utcára dobott ki egykori hálátlan gazdája, így került Katherinához.  

– Gyermekkoromban tartottam hörcsögöt, tengeri malacot, degut, legutóbb cicáim voltak, de vágytam egy különlegesebb állatra, így találtam rá a vadászgörényre – mesélte Kathe­rina. – Szerintem nagyon kedves a pofijuk, kifejezetten mókásak, engem mindig jókedvre hangolnak.

A gazda szerint a görénytartás nem hasonlítható a macska- vagy a kutyatartáshoz. A vadászgörények öntörvényűek és kevésbé nevelhetőek, mint egy kutya, ám bizonyos dolgokra megtaníthatók, de ehhez sokat kell foglalkoznia a gazdának a kis ragadozóval.

– Ami nagyon fontos, hogy a harapásról leszoktassuk a görényt – folytatta a fiatal lány. – A vadászgörényeket minden nap ki kell engedni a ketrecből, illetve az is lényeges, hogy póráz nélkül nem lehet sétáltatni őket, valamint ügyelni kell a szökésre is, mert igazi szabadulóművészek. Igazi társas lények: így Lenny és Dexter folyamatosan játszanak egymással, amikor ébren vannak. A vadászgörényeknek valóban vannak bűzmirigyeik, amit azonban ritka esetben használnak, leginkább akkor, ha megijednek vagy támadnak.