Annak idején Gottlieb Márta nővérének ajánlották a szülésznői pályát, de végül nem ő, hanem a család legfiatalabb gyermeke lett bába. Kisebb megszakítással 1991 óta dolgozik a soproni kórházban, és azóta őrizgeti a köszönő leveleket és tárgyakat.

– Anyukám tizenegy gyermeket hozott a világra, és én, a legfiatalabb nehezen születtem meg. Sokszor gondolom azt, hogy a saját születési élményemet kell a szülőszobán feldolgoznom – mesélte Márti. – Körülbelül 500 nőt név szerint is fel tudnék sorolni, aki nálam szült. Megtisztelő, hogy olyan is van közöttük, aki nálam született, és nálam is szült. A testvéreim unokáit is szinte mind én segítettem a világra. Olyankor mindig egy kicsit izgulok, amikor érzelmileg érintett vagyok.

Márti szerint ezt a szakmát csak úgy lehet végezni, ha valaki a hivatásának tekinti. Ha szükség van rá, ő szülésznői agyra kapcsol. Amikor az édesanyja haldoklott, ő levezetett három szülést, és senki sem vette észre rajta, hogy mennyire szenved legbelül. Nem hagyhatja el magát, hiszen azoknak, akik nála szülnek, ez életük legszebb napja. Ő az első, aki hozzáér az újszülötthöz, és közben nem mindegy, hogy mit gondol.

– A mai instant világban a szülés ősi folyamata az, ami nem változott, azzal a különbséggel, hogy régen elfogadták a vajúdást, és hogy azóta rengeteget fejlődött az orvostudomány – tette hozzá a mosolygós szülésznő. – A spontán szülés híve vagyok, de éppen az első gyerekemnél, Matyinál éltem meg azt, hogy 24 óra vajúdás után sem tudtam megszülni, ezért meg kellett műteni. Amikor egy nőnek segítek a szülésnél, sokszor óriási erőfeszítés, hogy meggyőzzem arról, igenis menni fog, igenis képes rá. Neki is és nekem is el kell hinnem. A hit a legfontosabb. Nehezen jutottam el odáig, hogy belássam, mindenkinek nem tudok segíteni, mert nem bírok. Nekem is van családom és egy hetedikes kisfiam, ­Atti, aki szeretné, hogy minőségi időt töltsek vele, ezért néha nemet is kell mondanom.

Tekintse meg kvízünket!