Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Várakozással teli izgalom
Hidegh Béla felelősségteljes horgászként mindig figyel a környezetére, sokat önkénteskedik. Fotó: Filep István

Hidegh Béla két éve az Ibolya-tóban egy 85 centiméteres pontyot fogott

Várakozással teli izgalom

| Köves Andrea | Zöld Sopron

A horgászat az egyik legnépszerűbb hobbi hazánkban, jelenleg több mint 850 ezer regisztrált horgászt tartanak számon Magyarországon. Sorozatunkban most Hidegh Bélát ismerhetik meg, akit több mint hét évtizede éltet a pecázás.

A verőfényes februári napsütés ritka ajándék egy szenvedélyes horgász számára, így nem csoda, hogy Hidegh Bélával a jereváni Ibolya-tónál találkozunk. Kissé mentegetőzöm, hogy megzavarom a kapást, ám mosolyogva megnyugtat: a horgászathoz hozzátartoznak a jó beszélgetések, a közhiedelemmel ellentétben remek társasági tevékenység is lehet. Vajon mikor fogott először pecabotot a kezébe? – teszem fel a kérdést.

– Valamikor az ötvenes évek elején, 4–5 éves kisgyerekként az Ikva-patak partján. Akkoriban nem a mostani, szabályozott módon szelte át a várost, hanem egyes helyeken csak úgy hömpölygött, vadregényes volt a környezete. Egy-egy grundfoci után mi, gyerekek letelepedtünk a partjára, és belelógattuk a vízbe a mogyorófavesszőből faragott botot, amihez vastagabb cérnát rögzítettünk, kenyérgalacsin és giliszta volt a csali. Sok-sok kárászt és fenékjáró küllőt, vagy ahogy mi neveztük: grundlit fogtunk. Aprócska halak voltak ezek, a tyúkok ették meg, ugyanakkor már akkor felfedezhettük a fogás izgalmát. Emlékezetesek maradtak a balatoni pecázások is Balatonmáriafürdőn a keresztapámmal.

A legtöbben később meg is feledkeztek a gyermekkori időtöltéséről, ám Hidegh Bélát azóta is kíséri ez a szenvedély. Élete első igazi felszerelését, egy bambuszbotot katonaság után vásárolta meg. A barátaival a hetvenes években elutazott a Rábához, a Répcéhez horgászni, több mint negyven esztendeje a Sopron és Vidéke Horgász Egyesület tagjaként a soproni tavak partján hódol szenvedélyének, amelyet családja is elfogadott, hiszen ezzel együtt teljes az élete. Zsákmánya java részét visszadobja a vízbe. Élete legimpozánsabb halát két éve fogta az Ibolya-tóban, egy 85 centiméteres pontyot, természetesen az előírásoknak megfelelően azt is visszaengedte a tóba. Mint meséli, semmihez sem fogató az a nyugalom, ugyanakkor várakozással teli izgalom, amit a horgászat órái alatt megélhet az ember. Mindemellett remek közösségben teheti mindezt Sopronban. Felelősségteljes horgászként mindig figyel a környezetére, az elmúlt évtizedekben sokat önkénteskedett egy-egy parttakarítás során.

Újra lehet horgászni Nagytómalmon: a Sopron és Vidéke Horgász Egyesület tájékoztatása szerint március elsején reggel 6-tól hódolhatnak ismét a szenvedélyüknek a pecások. 

Tekintse meg kvízünket!

Kapcsolódó cikkek

Sopron üde színfoltjai

Sopron üde színfoltjai

2024. 04. 10. | Köves Andrea

Zöld Sopron – méltán viselheti ezt a jelzőt városunk nem csupán a Soproni-hegység ölelte, páratlan természeti környezete miatt, hanem üde parkjainak é...