„Rendszeresen járok a páneurópai piknik felé vezető úton, és a helyzet napról napra elkeserítőbb. Minden erdei lehajtónál, minden kis beugrásban nődögél egy-egy szemétdomb, többnyire zsákos kiszerelésű, amit aztán az időjárás és az erdő vadjai kiszakítanak, és a többit már a szél elintézi. Az út mentén napról napra szaporodik az eldobált szemét mennyisége. A páneurópai emlékhelyet meglepően sok, zömmel német turista keresi fel az év minden időszakában, sokszor busszal, csoportosan. És a látvány, ami fogadja őket az oda-vissza vezető úton, az elszomorító.

Évente egyszer, az ünnepség előtt valakik összeszedik a szemetet – köszönet érte! –, de már a következő héten megjelennek az első nejlontáskák, dobozok, palackok. Tavaly nyáron, az ünnepség után alig pár héttel valaki közvetlenül az út mellé, a befelé jövő oldalon, a határtól mintegy 600 méterre kirakott két legalább 150 literes, tömött zsákot az út szélétől 50 centire. Ilyen zsákot szórt ki – vélhetően ugyanaz – az osztrák oldalon, a Margitbánya felé vezető úton, szintén két darabot, a szántóföldre. Odaát 2 nappal később a zsákokat valaki összeszedte. Lehet, hogy a gazda, akié a föld.”

Olvasónk azonban megoldást és összefogást sürgetne. „Kérném a segítségüket akár táblák kihelyezésében az út mentén, akár a szemét összeszedésének megszervezésében, én a magam részéről bármikor szívesen vennék benne részt. Amennyiben valamilyen közösségi gyűjtés indulna akár táblák kihelyezése, akár a szemétszedés lebonyolítása érdekében, szerény lehetőségemhez mérten szívesen áldoznék rá.”