– Már időszerű volt, hogy kijöjjön egy új lemez – kezdte Sárdy Barbara. – Az elmúlt években a zenekari arculat sokat változott, hangsúlyosabbak lettek a vokális megszólalások, és csendesebb, finomabb a hangszerelés. Tudatosan készültem arra, hogy megírjak egyedül egy egész lemezt. 

A soproni énekes–dalszerző elmondta: nagyon sok témát érintett a korongon. – Írtam hivatásról, zenéről, az Istenről, szerelemről, cirkuszról. Született dal édesapám emlékére, sőt még karácsonyi szám is felkerült rá. Műfajilag nem szeretem a korlátokat, beleőrülnék az unalomba, ha mondjuk, csak bluest kéne játszanom. Ezért változatos stílusú az egész album. A legutolsó – tizenegyedik – szám afféle bónusz track, zenéjét Papp Gyula, szövegét pedig a kiváló író, Szőcs Zoltán jegyzi.

Barbi soproni zenésztársairól, a lemez közreműködőiről csak szuperlatívuszokban beszélt. Az ő tehetségük, tudásuk rengeteget hozzátett az álmaihoz. – Tudom, beérhetném azzal is, hogy feltöltöm az internetre a lemezt, mert persze szeretném, ha minél többekhez eljutna a zenénk. De valahogy nem érzem befejezettnek az alkotómunkát, ameddig nincs valóban kézzelfogható eredménye, amíg nem tudom leemelni a polcról a CD-t. Szerencsére létezik egy bárki számára elérhető és lehetőséget biztosító állami mecenatúra, a Nemzeti Kulturális Alap, aminek köszönhetően megjelenhetett ez a kiadvány.

Sárdy Barbara életét maximálisan kitölti a zene. Ha nem dalírással foglalkozik, akkor éneket tanít, vagy épp kórust vezet.