Valóságos mesebirodalomban találja magát az, aki május 12-ig a soproni könyvtárba látogat. Szegedi Katalin kollázs technikával készült képein megelevenedik az Alice Csodaországban, a kis Mukk vagy Amália, a világ legszomorúbb boszorkányának varázslatos világa. A művész három gyermek anyukájaként úgy döntött, maga nyitja meg illusztrációs kiállítását, mert szerette volna megosztani az érdeklődőkkel azokat a csodálatos történeteket, amelyeket az élet produkált számára a könyvek illusztrálása közben. Boldizsár Ildikó Amáliája például szerelem volt első látásra, és megálmodta a könyv borítóját, mielőtt még felkérték volna az elkészítésére. G. Szász Ilona saját mesét írt Katalinnak, amikor pedig a kis Mukk történetével foglalkozott, Heinzelmann Emma, a Hauff legszebb meséinek korábbi illusztátora hívta fel váratlanul.

– Fontos, hogy az író és az illusztrátor együtt tudjanak működni. Mivel nem szeretek instrukciókat kapni, eleinte csak klasszikusokat vállaltam el – mesélte a közvetlen és barátságos művész. – Intuitív módon folytatom a szerző gondolatiságát, és utólag mindig azt kapom: „Hogyan látsz bele a fejembe?”.
Katalin elmondta, egyik legkedvesebb sorozata az Alice Csodaországban. A felnőtteknek szóló mese hihetetlen lehetőségeket rejt magában. Az alkotót annyira magával ragadta Lewis Caroll viktoriánus korrajza, hogy három évig dolgozott a könyvön – a valódi kislányról mintázott főhőst igyekezett minél valósághűbben visszaadni. Mivel az író és az illusztrátor közötti közös munka egy esetben biztos: ha a kettő ugyanaz, az alkotó elhozta négy saját szerzői  könyvét: a Lenkát, Palkót, az Álomcirkuszt és a Kocsonyakirályfit is.

– Azt tartom jó illusztrációnak, ami nem telepszik rá az olvasó fantáziájára, csak a képzeletét indítja el. Meghatározza a látványvilágot, de teret enged a belső mozinak – zárta Katalin. – Magyarországon rengeteg remek gyermekkönyv-illusztátor van. Lényeges, hogy amit a gyerekek kezébe adunk, az profi munka legyen, és tartsuk tiszteletben az író által képviselt stílust.