Még csak négyéves volt Dominika, amikor az édesanyja már tudta, hogy rajzolni fog. Komolyabban ötödikes kora óta foglalkozik az alkotással, ekkor kapott a barátnőjétől egy jegyzetfüzetet, és árnyékolt grafitrajzokkal töltötte meg annak lapjait. A 11. osztályos széchenyis diáklány azóta folyamatosan jár versenyekre. Első komolyabb eredményét egy nemzeti park pályázatán érte el egy madárkarajzzal. Ugyancsak az ő gyertyarajzát lehetett látni a Fő téri adventi kalendárium egyik ablakában. Egy kiborg korszakbeli tigrissel tavaly 3. helyezést ért el a Cziráki Lajos Komplex Képzőművészeti Tanulmányi Versenyen, egy olajfestménnyel pedig a Soproni Ifjúsági Pódiumon. 

– Grafikus szeretnék lenni – meséli a kedves lány. – Digitálisan sokkal jobban szeretek rajzolni, mint kézzel, mert egyszerűbb és gyorsabb a metódus, valamint olyan színeket is megkaphatok, amelyeket a valóságban nehezen lehet előállítani. A kedvenceim a fikcionált lények, melyek megalkotása közben szabadjára engedhetem a fantáziámat és a kreativitásomat. Első digitális rajzom egy kék oroszlán volt.

Dominika Budapesten született. Mivel az anyukája soproni, és ide kötötték a rokoni szálak, úgy döntöttek, visszaköltöznek városunkba. A lány sokkal jobban szeret itt élni, többek között a kisebb tömeg és a jó levegő miatt. Elmesélte, szívesen tölti azzal az idejét, hogy zenére történeteket talál ki, melyeket le is ír. Másik kedvelt tevékenysége a videojátékozás, távlati tervei között szerepel, hogy ilyeneket is kitalál.