Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Iparos tradíciók folytatója
Németh Péter tetőfedőmester Fotó: Pluzsik Tamás

Soproni Családtörténetek – Nagy egyéniségek nyomában

Iparos tradíciók folytatója

| Pluzsik Tamás | Soproni fiatalok

„­Sopron, te ­lelkünk éltető láng! Hű őr az ősi végeken” – hangzanak Sarkady Sándor sorai a város himnuszában. Vallják ezt azok, akik már nemzedékek óta itt élnek, és azok is, akik elszakadtak Soprontól.

Németh Péter a Széchenyi-gimnáziumban érettségizett, majd édesapja nyomdokába lépve az Állami Felsőépítő Ipariskola jogutódjában, az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola magasépítési szakán szerzett okleveles üzemmérnöki diplomát. A Győr Megyei Állami Építőipari Vállalatnál kezdte szakmai pályafutását, majd a Soproni Postaigazgatóság Magasépítési Üzeménél építésvezetőként dolgozott. 1988 óta egy tetőfedéssel és kereskedelemmel foglakozó vállalkozás ügyvezetője, aranykoszorús tetőfedőmester. Kiváló sportemberként finn-dingi hajóosztályban sokszoros Fertő-bajnok és Építők-kupa-győztes volt.

– A 19. század végén, a 20. század elején Süttörön sok iparos élt, elsősorban kőművesek, asztalosok és ácsok – kezdte Németh Péter. – Apai felmenőim is innen, az egykoron önálló, ma Fertődhöz tartozó községből származnak. Németh Jenő nagyapám ácsmester volt, egyik kiemelkedő munkája az 1943-ban felszentelt kurucdombi Szent István-templom tetőszerkezete. Édesapám követte a családi tradíciót, Budapesten elvégezte az Állami Felsőépítő Ipariskolát, majd 1948-ban Sopronban, a Magasépítési Nemzeti Vállalatnál kezdett el dolgozni. Több építkezésen is együtt tevékenykedett az akkor pályakezdő Kubinszky Mihállyal, így például a Sotex-kultúrház (mai GYIK) kivitelezési munkálatainál és a Russ-villa felújításánál. Az ország akkor második legnagyobb építőipari cége volt a GYÁÉV, a Győr Megyei Állami Építőipari Vállalat, melynek apu 25 éves korában már a fő-építésvezetője volt. Ipari létesítmények sora, a Jereván-lakótelep, a GYSEV-pályaudvar, és még hosszan lehetne sorolni, hogy mi minden köthető az ő nevéhez. Később a vállalat főmérnökévé nevezték ki, majd nyugdíjba vonulása előtt rövid ideig ő volt a ­GYÁÉV tervezési igazgatója.

– Anyai nagyapám, Biszteritz Ferenc is karizmatikus egyénisége volt az egykori Sopronnak – folytatta Németh Péter. – 1899-ben Budapesten, Angyalföldön született, majd a „nagy háborúban” megjárta az olasz frontot. Az 1920-as évek végén ő volt az első gumijavító Sopronban. A Várkerületen, az úgynevezett Pannónia udvarban laktak. Jóval túl a nyolcvanon is dolgozott még, az Árpád utca elején, hátul az udvarban tevékenykedett, de sokszor beszélgetett a kuncsaftokkal a Várkerületen, szája sarkában az elhagyhatatlan Csongor szivarral. Minden zsebében volt egy-egy benzines öngyújtó. Büszkén mondta, hogy Sopron összes gumisa nála sajátította el a szakma fortélyait, utolsó tanulója a néhány évvel ezelőtt Flandorffer-díjjal kitüntetett Kozma Miklós volt. Nagyanyám, Galauner Margit tősgyökeres soproni lány volt, a Bécsi utcai Lähne-házban született. Élete végéig imádta a focit, egyedüli nőként tagja volt a SFAC elnökségének, a meccseken pedig az esernyőjével riogatta a szerinte rosszul ítélkező bírókat. Nagy egyéniség volt mindegyik felmenőm, felnőni hozzájuk nem kis feladat számomra.

Családi háttér: 1957-ben született Sopronban. Édesapja, Németh László kiváló építőipari, magasépítési szakember volt. Édesanyja a háztartást vezette, nevelte a két fiút, majd a Köztisztasági Vállalattól ment nyugdíjba. Felesége évfolyamtársa volt a főiskolán, szintén magasépítési üzemmérnök. Andrea lányuk a Soproni Földhivatalban dolgozik, Viktória pedig Hotel Pannoniában személyi asszisztens.

Kapcsolódó cikkek