– Németh Béla, a Szentlélek-templom egykori káplánja lehetett a fotós, és ahogy több mint hat évtized távlatából elnézem a felvételt, újra előjönnek az emlékek: a ministránspróbák, a kora hajnali, decemberi roráték, Bán János apát úr hol szigorú, hol derűs arca, és persze a társak, a régi barátok, akik közül többen már nincsenek közöttünk. A guggoló sor bal szélén Balogh Sanyi, kiváló kosaras lett belőle, fiatalon hagyott itt bennünket és a családját. Mellette Bárdics Jóska, néha látom őt a városban fotózni, aztán Viczén Ottó, disszidált Amerikába, semmit nem tudok róla, a szélen Ambrus Sanyi, régen nem láttam őt. A középső sorból sok a „hiányzó”: Friedl Jóska meghalt, mellette én vagyok, majd az egyik unokatestvérem, Salfer Miska, aki szintén nincs már közöttünk, aztán Pál Jóska, hála Istennek tartjuk a kapcsolatot, mellette Ürmös Csaba, kiváló jégkorongozó volt és nagy dohányos, sok évvel ezelőtt tüdőrákban halt meg, és kimagaslik a sor végén Balogh Árpi, akivel időnként szoktam találkozni. A hátsó sor szélén Schöll Feri, majd Taschner László, aki mellett a másik unokatestvérem, Bellák Karcsi áll, majd Hirschler Tibi, Schmidt Jóska és sor végén Viczén István, aki már szintén nincs közöttünk. A képet sok évvel ezelőtt adta nekem a templom egyik volt kórustagja, Első Mária – hálás vagyok érte neki. Jó volt, szép volt, talán igaz sem volt…