– Honshú Japán legnagyobb szigete, lényegében ez az ország központja. Mie a sziget egyik prefektúrája, itt születtem – kezdte Towaki Mimu. – Később a szüleim a Kazuno közelében lévő Akitába költöztek, itt jártam középiskolába és egyetemre is. Két évvel ezelőtt, másodéves egyetemistaként a szüleimmel Budapesten töltöttünk néhány napot, és ez a rövid idő elég volt arra, hogy azonnal beleszeressek az országba, az önök kultúrájába. Visszatérve Japánba ezt elmondtam az egyik professzoromnak, aki óriási segítségemre volt abban, hogy a jelentkezők közül végül is én legyek a „befutó”. Ha lehet ezt mondani, Sopronon keresztül még inkább beleszerettem Magyarországba.

Ugyan a járványhelyzet miatt most korlátozottak a lehetőségek, de az új japántanár azt mondja, hogy Sopron történelmi belvárosa mindenért kárpótolja. Bár az éttermek is zárva vannak, de már így is van kedvenc magyar étele, ez pedig a lángos.

– Sajnos a tanítványaimmal, akik már mindnyájan haladó szinten tudják a japán nyelvet, csak online, egy videokonferencia-szoftver segítségével tartom a kapcsolatot, illetve néhányszor találkoztunk az utcán, szigorúan maszkban, így igazán mély ismeretség nem tudott kialakulni köztünk – folytatta Towaki Mimu. – Ha végre visszatérhetünk a tantermi oktatásra, akkor a Széchenyi-gimnáziumban kezdő csoportok számára is indítunk japán nyelvoktatást, amitől nem kell megijedni, a magyarok számára viszonylag könnyű megtanulni ezt a nyelvet, nem véletlenül állította több nyelvkutató is a japán–magyar nyelvrokonságot, aminek egyébként nincs tudományos alapja. Az írás az már bonyolultabb, de ez ne szegje senki kedvét, a járvány lecsengésével remélem, hamarosan új tanítványokkal is találkozhatok.