Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Visszapillantás alkonyatkor – 10.

Soproni évek: Dr. Kloss Andor önéletrajzi feljegyzései

Visszapillantás alkonyatkor – 10.

| Panoráma

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…

(10.) Rázó Józsefet (1926–1991) a nyolcvanas években többször meglátogattam. Gyakrabban hívott, mint ahány meghívásának eleget tudtam tenni. Akkoriban a Fácán utcai ház lakásában élt, egy nagyobb szobát rendezett be műteremnek, ahol szinte mindig a tipikus alkotói környezet fogadott: festéshez szükséges eszközök, az állványon az éppen készülő festmény, festékek illata, oldószerek súlyos, olajos szaga. Néha keserűen fogalmazott, amivel, gondoltam, azt akarta jelezni, nem minden alakult úgy, ahogyan szerette volna. A siketnéma intézetben tanított rajzot, ami bizonyára nem volt egyszerű feladat. Amikor erre egy alkalommal rákérdeztem, azt mondta, az idő múlásával kialakította a rajzra, a képzőművészetre való tanítás helyileg alkalmazható pedagógiai módszertanát, amit aztán sikeresen alkalmazott. A tanítványairól mindig elismeréssel beszélt, azt mondta: megszerette őket.

Egyszer különösen keserűen fogadott. Elmondta, hogy meglátogatta X. Y., a város kulturális életének egyik irányítója. A látogatás végén Rázó megkérte a jeles személyiséget, válasszon a műteremben látható festmények közül. „Bármelyiket választhatom?” – kérdezte X. Y. „Bármelyiket”, felelte gyanútlanul Rázó. X. Y. alaposan körülnézett, és kiválasztotta a legnagyobb méretű képet, amit napokkal később el is szállítottak. „Mit tehettem, megígértem”, mondta Rázó bánatosan, de látszott rajta, hogy bizony megviselte az egyik kedvenc, ráadásul nagyméretű festményétől való megválás.


Egyébként a vele való találkozásokkor mindig azt éreztem, bár erről (tapintatból?) soha nem beszéltem, hogy nagyon nyomasztják a kisvárosi munkakörülmények, hogy nem veszi körül alkotásra, elmélyült gondolkodásra pezsdítő környezet, hogy a vele született talentumot nem tudta igazán kiteljesíteni. Sziszifuszi munkát végzett a siketnéma intézetben, erre pazarolta energiáinak legjavát, s nem önmaga tehetségének széles körű kibontakoztatására. Ezért ha most, évtizedek múltán visszaemlékezem szeretetre méltó egyéniségére, akkor bizony némi szomorúság fog el. Úgy gondolom, határozottabban kellett volna kiállnia önmagáért, a sors által kapott tehetségéért. (Folytatjuk.)

Aki a múltról mesél: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek. 

Következő rész

Előző rész

Kapcsolódó cikkek

Suttogó történelem

Suttogó történelem

2023. 11. 22. | Szilágyi Andrea

Ahol a modernitás és a hagyomány találkozik – a Soproni Múzeum egész évben izgalmas kikapcsolódást ígér minden látogatónak. Sorozatunkban a múzeumnegy...