(9.) Gáspárdy Sándor (1909–1986) egyéniségét olyan fogalmakkal tudom leginkább jellemezni, mint derű, harmónia, kiegyensúlyozottság. Olyan fogalmakkal tehát, amelyek kevéssé jellemzőek a zaklatott 20. századra, inkább egy sosem volt békés korszakot idéznek. Mindez alapvetően realista jellegű festészetére is érvényes. Azt festette az akvarelljein, amit látott, ám megvolt benne az a képesség, amellyel egy tájat, városrészletet, virágcsendéletet érzelmileg, szellemileg fel tudott emelni.

Életének utolsó korszakában gyakran beszélgettem vele a belvárosban sétálva vagy a Várkerület 9. alatti lakásának a hajdani piactérre néző szobájában. Beszélgetéseink témáit úgy irányította, hogy kevesebb szó esett az ő művészetéről, inkább arról, hogy mit kellene tenni a városban élő képzőművészekért. Például megemlítette, hogy a festéshez szükséges anyagokat Sopronban nehéz beszerezni, szükség lenne egy helyi boltra, ahol mindezt meg lehetne vásárolni. Azt kérte, írjak erről a megyei lapban, vagy szóljak erről a megfelelő megyei fórumon, hátha valaki tudna segíteni, netán lenne megvalósítható javaslata. Meg kell vallanom, közös igyekezetünk ellenére nem sok történt az ügyben. (Korábban Horváth József is küszködött. A negyvenes évek második felében, az ötvenes években nehezen jutott hozzá a vízfestéshez szükséges, megfelelő minőségű papírhoz és festékekhez. Özvegyétől tudom, hogy a Munkácsy-díj átvételekor (1954), amikor egy miniszteriális tótumfaktum megkérdezte tőle, mire lenne szüksége az alkotáshoz, azt felelte, jó minőségű festékekre. Hazatérve, néhány nap múlva kapott is egy csomagot, amiben a legnagyobb meglepetésére általános iskolákban használatos gombfestékeket talált. Horváth József nem erre a minőségre gondolt.)

Gáspárdy egy időben, amikor a helyi alkotók érdekképviseletét látta el, sok energiát fordított arra, hogy a Sopronban élő alkotók rendszeresen összejöjjenek, eszmecserét folytassanak időszerű művészeti témákról, elmondják egymásnak, ki, min dolgozik, milyen téma foglalkoztatja. Azaz egyfajta pezsgő, szellemfrissítő alkotói közösség létrehozásán fáradozott. Úgy vélte, ezzel valamelyest oldani lehetne a közeli Bécs művészeti nyüzsgésétől való elzártság nyomasztó érzését is. Nem rajta múlott, hogy törekvése nem járt sikerrel. Ahogyan akkoriban az arcán láttam, ez szomorúsággal és csalódottsággal töltötte el. (Folytatjuk.)

Aki mesél a múltról: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek. 

Következő rész

Előző rész