Fontos kiindulópont lehet, hogy a kertünkben milyen a talaj típusa. A homoktalaj szinte örökké száraz, mert elfolyik benne a víz, a kötött talaj viszont tartja a nedvességet, ami hűti is azt.

– Mivel egy kertben általában nem egyenletes sem a felszín, sem a talaj összetétele, az ott lévő növények vízigénye pedig eltérő, kulcskérdés a kert megtervezése – tudtuk meg dr. Tuba Katalintól, a Soproni Egyetem Erdő- és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetének egyetemi docensétől. – Amellett, hogy más a vízigénye a zöldségeknek, a gyepnek és a dísznövényeknek, még ezeken a kategóriákon belül is vannak eltérések. Egyes növények érzékenyek a túlöntözésre, mások a szárazságra.

Arról, hogy mikor érdemes locsolni, eltérőek a vélemények. 25 fok fölött nappal már nagy a növények megperzselődésének a veszélye, éjszaka pedig nem párolog el a felesleges víz, ami a gombás és baktériumos fertőzések kialakulásának kedvez, így a legideálisabb időpont reggel 8 óra körül lenne.

– Locsolni különféleképpen lehet, és mindegyik módszernek megvan az előnye és a hátránya – folytatta a kertészmérnök. – A beépített öntözőberendezéseknél csekély a párolgás, hiszen a talajba épített csőrendszeren keresztül kapják a növények a szükséges nedvességet. Ha viszont a növények felülről kapják a vizet, nagy a párolgási veszteség, ami tulajdonképpen nem is veszteség, hiszen a levegőbe kerülő vizet a páraigényes növények – például a fenyőfélék vagy az áttelelő lombúak – tudják hasznosítani, és a levegő is tisztábbá válik. A programozott öntözőrendszerek hátránya, hogy többnyire időzítettek, nem a talaj nedvességtartalmához igazodnak, ezért ajánlatosabb olyat választani, amit mi magunk indíthatunk el. Természetesen a kézi locsolás a legjobb: az a növény kap vizet és akkor, amelyiknek szüksége van rá. Viszont ez időigényes fizikai munka.