1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a madarak és fák napját. – Nagyon sokrétű a téma, mindjárt adódik a madarak etetésével kapcsolatos kérdés – kezdte dr. Hadarics Tibor állatorvos, zoológus, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület soproni csoportjának tagja. – Valójában a mostani enyhe teleken a madarak akár madáretetők nélkül is megtalálják a szükséges táplálékot, ám pont a madarak és fák napjához kapcsolódva ne feledkezzünk meg az emocionális oldalról sem! Az, amikor kinézünk az ablakon, és gyönyörködhetünk a madáretetőnkhöz visszatérő kis vendégekben, feltölti az embert, különösen kedves, ha mindezt kisgyermekkel együtt tesszük.

A szakember felhívta a figyelmet, hogy a talált fiókák többsége nem árvult el, hiszen például a rigófélék fiataljai védekezési mechanizmusként már teljes röpképességük elérése előtt kirepülnek a fészekből, és a fűben láthatjuk őket ugrálni, de a szülők ott is etetik őket. A legnagyobb segítség a fiókák számára, ha nem fogjuk be, ha pedig már megtettük, a megtalálás helyén mielőbb engedjük el őket!

– Érdemes a klímaváltozásról is beszélni a téma kapcsán – mutatott rá dr. Hadarics Tibor. – Tapasztaljuk, hogy a vonuló madarak korábban jönnek meg, bizonyos madárfajok, amelyek ugyan az északi, hidegebb területeket kedvelik, de eddig hazánkban is fészkeltek, most eltűntek. Ilyen például a vízirigó, ugyanakkor egyre gyakrabban tűnnek fel nálunk mediterrán elterjedésű, észak felé terjeszkedő fajok, egyesek – például a kucsmás sármány – már fészkelőként is megjelentek. Érdekes, hogy a mekszikópusztai élőhely-rekonstrukciós területen jelenleg meglepően kevés madárral találkozhatunk, ennek okait még vizsgáljuk. Jelenleg a megszokottnál kevesebb a nyárilúd-család is a környékünkön. Ebben az időszakban távcsővel mindenki számára könnyen megfigyelhető madarak a Fertő környékén a különböző récefajok és az úgynevezett „vártamadarak”, amilyen a sordély, a sárga billegető, a cigánycsuk vagy a tövisszúró gébics, de a nádasokban igen feltűnő a nádirigó jelenléte is. A ragadozó madarak közül leggyakrabban vörös vércsével és egerészölyvvel, a vizes élőhelyek környékén pedig barna rétihéjával találkozhatunk.