A Szárhalmi-erdő a Lajta-hegység nyúlványa, a Fertő-menti-dombsor tagja. A Pannon-beltenger üledékeként lerakódott lajtamészkőből képződött dombsor legmagasabb pontja a Pinty-tető (261 méter), a Kecske-hegyi kilátó pedig 208 méteren épült. Míg a hegyvidéken negyvennél több forrás van, addig itt egyetlen sincs. A csapadék évi átlaga 660 milliméter. A dombsor geológiai és éghajlati adottságai hazánk kontinentális, részben szubmediterrán tájaival rokon vonású.

A védett terület különlegessége, hogy élővilága a Keleti-Mészkő-Alpok és a Kis-Kárpátok mészhegyei között tölt be „hídszerepet”. Társulás- és fajgazdagsága kiemelkedő értéket képvisel. A virágos növényfajok száma e kis területen 1300 közelében van, ezzel a második leggazdagabb terület hazánkban. A hazai cserjefajok csaknem mind megtalálhatók itt. A Kárpát-medence közel ötven orchidea- (kosbor-) faja közül a Szárhalmi-erdőben 23 fordul elő, sajnos már csak rendkívül kis egyedszámban, a fokozottan védett boldogasszony papucsa és a légybangó mindössze egy-két példányban. A meleg, száraz vidék számos gerinctelen fajnak, egyebek közt lepkéknek is otthont ad, gyakori itt például a sakktáblalepke és az éjjeli nagy pávaszem. Az erdő fontos telelőhelye a Fertő kétéltű és hüllőfajainak is, amelyek (varangyok, vízisiklók) tavasszal a dombot lezáró vizekhez vonulnak a gépkocsiutakat is átszelve. A madárvilágból két fészkelőt – a kakukkot és a fülemülét – lehet említeni.

A dombsor Fertő felőli részén gondozott szőlők, a magasabb részeken pedig a kőfejtő barlangrendszere szemlélteti az itt élő ember évszázados munkáját. A Szárhalmi-erdőben az alábbi természetközeli társulások találhatók meg: cseres – kocsánytalan tölgyes, molyhos–tölgyes karszterdő, gyertyános – kocsánytalan tölgyes (kevés cserjével), sziklafüves sztyepp, lejtőfüves sztyepp, száraz kaszálórét, ültetett bükkös.

Forrás: a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. gondozásában megjelent a Szárhalmi-erdő című kiadvány.