Az utóbbi években azonban valami megváltozott, még ha ilyenkor csökken is életünk intenzitása. Gyakorlatilag nincs szünet, s így volt ez Sopronban is az elmúlt hetekben. Volt nálunk kormányülés, volt önkormányzati ülés, s voltak a szokásos nyári programok, látogatások. Folytatódtak a beruházások, a parképítések, a piac rekonstrukciója és újabb projektek előkészítései is a háttérben. Minden ment tehát a maga útján, annak ellenére, hogy az ismert okok miatt nagy nyomás nehezedik ránk. Több mint biztató azonban, hogy az infláció üteme érdemben csökken, s realitás – s ebben a különböző oldalt képviselő közgazdászok is egyetértenek –, hogy már az őszre, de legkésőbb decemberre egy számjegyű lehet a pénzromlás. A tények szerint tehát működik a kormány intervenciós gazdaságpolitikája, s csak remélhetjük, hogy kedvezően alakulnak a külső körülmények is.

De térjünk vissza néhány gondolat erejéig a nyári hetekre! Ilyenkor mindig slágertéma a Balaton, illetve a szállások, az éttermek, a strandbüfék és a különböző szolgáltatások árai. Sokan megnyomták a vészcsengőt, s a balatoni turizmus végóráiról írogattak, míg mások inkább a pozitívumokra helyezték a hangsúlyt. Hogy végül kinek volt (lesz) igaza, az majd ősszel derül ki, amikor hivatalosan is összesítik az adatokat, hiszen a szubjektív beszámolók nem mérvadóak.

Ennek ellenére nem tudom megállni, hogy ne osszam meg önökkel az egyik nyári balatoni „élményemet”, ami persze lehet, hogy nem egyedi, csak engem vágott mellbe. Az egyik átlagos vonyarcvashegyi étteremben a vacsorához kértünk fél liter bort és egy liter szódát. A számlát egy kicsit soknak találtam, ezért eltettem, és otthon átnéztem. Minden rendben volt, kivéve a szóda árát, amelynek decije 300(!) forint volt. Úgy gondoltam, semmi sem indokolja, hogy egy deci gépi szóda ennyibe kerüljön, ezért téves lehetett a számlázás. Másnap rákérdeztem, de a számítógép 300 forintot dobott ki, tehát szó sem volt tévedésről…

A napok múltával a nyári élmények, ha nem is múlnak el, de elhalványulnak, hiszen újból éljük a szorgos hétköznapokat. Sűrű, nagyon sűrű hónapok állnak előttünk, számos bizonytalansággal. Nem tudjuk, hogy mit hoz az orosz–ukrán háború, Brüsszel még mindig visszatartja a nekünk jogosan járó pénzeket, és a migráció ügyében sem jutott nyugvópontra Európa. Ezekben a kérdésekben változást, ha előbb nem, a jövő nyár elején tartandó uniós választások hozhatnak, remélve, hogy egyre nagyobb támogatást kap az erős és szuverén nemzetállamokat összefogó Európai Unió magyar víziója. És persze nem feledkezhetünk meg az ugyancsak ebben az időpontban tartandó önkormányzati választásokról sem, amelyek újabb négy évre határozza meg sorsunkat. A tét most sem kicsi: a kérdés, hogy folytatódik-e a városfejlesztés, amely az elmúlt években szinte egyedülálló volt a város életében, vagy visszatérünk a pangás időszakához. A választás kiváló alkalom lesz arra is, hogy felmérjük, mit is értünk el az elmúlt években, s mit veszíthetünk, ha rosszul döntünk.

Amennyiben tényszerűen vizsgáljuk az elmúlt éveket, nem tehetünk mást, mint zöld utat adunk a folytatásnak Sopron és a soproniak érdekében.