Heinrichs Eszter evangélikus lelkész 

Van egy kedvenc karácsonyi képem. Egy múlt századi festő vitte vászonra azt a békebeli jelenetet, ahogyan négy kisgyerek leskelődik egy ajtó előtt, várva az angyalt, a Jézuskát, avagy a csodát. Az egyik kisfiúnak a szeme a kulcslyukon, a nővérének és öccsének füle az ajtóhoz tapadva, egy kis totyogó, egyéves forma fiúcska pedig az ajtófélfának támaszkodva mosolyog a nagyvilágba. Mind a négy gyermek ünneplőben. Szemlátomást nemcsak kívülről, hanem belülről, a lelküket is ünneplőbe öltöztették.

Karácsonyra ünneplőbe öltözik az egész keresztyén világ, nemcsak az „angyalleső” gyerekek, hanem szinte mindenki. Kovács Imre néhai evangélikus lelkész gondolatai minden évben eszembe jutnak ilyentájt. Azt írja: „…mély meggyőződésem, hogy az ünnep szívünk mélyén megérint – kivétel nélkül – mindnyájunkat. Van, aki ettől dalolni kezd, van, aki sírva fakad, de nem ez a fontos. A fontos az évről évre ismétlődő érintés, amely soha többé nem hagyja nyugodni a szívünket.”. Ez az érintés az, ami időszerűvé teszi a karácsonyt ma is – fiataloknak és időseknek, boldog és boldogtalan embereknek, keresőknek és „megtaláltaknak”, angyallesőknek és messziről kukucskálóknak, mindannyiunknak.

Kovács Gergő Vilmos katolikus iskolalelkész

Karácsony sosem vesztett az időszerűségéből, csak sajnos az ember vesztette el az ünnepléshez és a megszületett Megváltóhoz vezető utat. Az igazi karácsony átéléséhez fontos az igazi advent: az ünnep valódi örömét megtapasztalni hit nélkül nem lehet.

A karácsony sokakban mély nyomot hagy, hiszen több kedves, külső megnyilvánulása is van, emellett az ünnepek alatt megerősödik a kisebb-nagyobb közösségek – család, barátok – összetartó szerepe is. De ha csak a külsőség, illetve az ünnep társadalmi szerepe marad hit és meggyőződés nélkül, akkor a karácsony pusztán egy gazdagon megült nap lesz, aminek nincs alapja és célja.

Ahhoz, hogy karácsony valódi üzenetét napjainkban is megértsük, vissza kell mennünk kétezer évet, és fel kell idéznünk, mi történt ott és akkor a betlehemi istállóban. Mert ez a születés nem csupán történelem, hanem valamennyi ember életére hatással van, hiszen a világ Megváltója született meg. Jézus tehát nem egy múltbéli szereplője a történelemnek, hanem az élő Isten Fia, az örök Ige, ahogyan azt a karácsony ünnepén Szent János evangéliumából hallhatjuk. Mi, keresztények ezt a kétezer éve ránk áradó isteni szeretetet próbáljuk újra megtapasztalni karácsonykor és átadni embertársainknak.

Vladár Gábor református lelkész

A karácsony ünnepében van valami, ami még az egyháztól távol álló emberek szívét is megdobogtatja. Sokszor szinte úgy tűnik: talán nem is kell hívőnek lenni ahhoz, hogy a karácsonyt megünnepelhessük. Való igaz, az ünnep tartalma könnyen befogadható, hiszen a középpontjában egy családi esemény, egy gyermek születése áll. A szülők pedig érthető módon hálásak megszületett gyermekükért Istennek. Így gyakran megtörténik, hogy a nem különösebben egyházi kötődésűek is elhozzák gyermeküket megkereszteltetni, hogy Isten házában adjanak hálát a kapott ajándékért.

A keresztyénség egy bölcsővel, a Megváltó megszületésével kezdődik. Ezért az isteni Gyermek önkéntelenül is az ajándékozóra, Istenre irányítja tekintetünket. Amikor azonban Isten rábíz egy gyermeket egy családra, nem elég csak arról beszélni, hogy mennyire szeretjük őt: a családban lét felelősséggel jár. Így bízta rá Isten egyszülött Fiát Józsefre és Máriára, akik életük veszélyeztetésével is mentették az őt üldöző Heródes elől.

Ezért karácsonykor nincs, nem lehet más utunk, csak egymás felé. Ügyeljünk azokra, akik 2019-ben nem tudnak úgy ünnepelni, mint mi!

Ha így ünneplünk, hihetjük, hogy heródesi szívünkből nem fog az égbe menekülni az isteni Gyermek. Itt marad közöttünk. Talán még ránk is mosolyog!