A nyelv persze folyamatosan módosul, egyes szavakat elhagyunk, mások jönnek helyettük. Ma már sajnos a trágár beszéd is „polgárjogot” nyert, s nemcsak az idősebbek, de a fiatalok között is. Elég csak visszahallgatni néhány diák nyilvános megszólalását, vagy egy kicsikét elmélyedni az internet világában. Nem tudom, hogy az iskolákban szóba kerül-e, hogy milyen gazdag a magyar nyelv, hogy milyen árnyalatokra ad lehetőséget, hogy szépen és pontosan fejezzük ki magunkat. Nem tudom, hogy a pedagógusok megkövetelik-e a diákoktól, hogy mellőzzék a trágár beszédet. Bizonyára így tesz a többségük, de sajnos akadnak kivételek is, amikor „szemet hunynak” a megbotránkoztató beszéd fölött.

Persze a fiataloknak van kitől „tanulniuk”. Ma már szinte természetes a trágár és ocsmány szavak használata a különböző felületeken, akár ismert emberektől is, legyen az publicista vagy mondjuk, humorista, no és persze politikus. Úgy általában is romlott az írások és a beszédek színvonala (akiket nem érint, azoktól elnézést kérek). Akik védeni próbálják az ilyen szövegek stílusát, arra hivatkoznak, hogy csakis az az egyetlen szó fejezi ki pontosan a mondanivalójukat. Igen, lehetséges, de én mégsem hiszek ebben. Legutóbb egy humorista tett ki egy olyan bejegyzést – miután megbüntették szabálytalan parkolás miatt – amelyben kertelés nélkül üzent az őt megbüntetőknek. „Menjetek a …!” Szóval itt tartunk. Ami még ennél is elszomorítóbb, hogy mindez nyilvánosságot kaphatott.

Természetesen nem vagyok prűd. Néha mindannyiunk száját elhagyja egy rossz szó vagy mondat, egy káromkodás, de ez nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy általánossá váljon, s úgy használjuk a trágár szavakat, mintha a magyar nyelv gyöngyszemei lennének. Különösen nagy az ismert emberek felelőssége, akiket sokan olvasnak, hallgatnak és néznek. No, és persze a pedagógusoké, de ne feledkezzünk meg a családokról sem! A szép írás és beszéd alapja mindenkor az olvasás volt, a szépirodalom; de tudjuk, egyre kevesebbet olvasnak a fiatalok, legalábbis verseket, regényeket. Marad a közösségi tér, sokszor a maga szegényes, a szavakat összevonó és leegyszerűsítő nyelvezetével, megfűszerezve néhány trágár szóval vagy rövid mondatfűzéssel. Sokszor csak azért, mert nem is ismernek más, elfogadható helyettesítő szót vagy kifejezést.

Tekintse meg kvízünket!