Bakonyi Mónika, ahogy mondja, tősgyökeres soproni. Édesapja, Bakonyi Gábor okleveles faipari mérnök, hosszú ideig az egyik soproni bútoripai cég igazgatója volt, de játszott a SMAFC 1969-ben kupagyőztes csapatában, később pedig edzőként is dolgozott.  

– Büszke vagyok a szüleimre, mint ahogy soproniságomra is – mondta Bakonyi Mónika, aki immár 27 éve él Nagy-Britanniában, ebből tíz évet Skócia fővárosában, Edinburghban töltött. – Az érettségit követően Pécsett voltam történelem–angol szakon egyetemista, ahol részt vettem egy nemzetközi történész diákegyesület munkájában. Ennek keretében ismertem meg későbbi férjemet is, akivel Sopronban házasodtunk össze. Nemcsak számomra emlékezetes ez az esküvő, hisz valahogy kitudódott, hogy a vőlegény skót, sőt az is, hogy hagyományos skót szoknyában lesz a násznép egy része, emiatt kisebb fajta csődület volt a városháza előtt.

Amikor Mónika férjével és a kisfiával kiköltözött a ködös Albionba – annak ellenére, hogy jól beszélt angolul –, a skót akcentussal nehezen barátkozott meg. Az időjárás is próbára tette, hisz ahogy mondja, ott egy napon belül akár három évszak is előfordulhat. – A kezdeti nehézségektől eltekintve Skóciában nagyon jól éreztem magam, életre szóló barátságokat kötöttem, és a legnagyobb félreértés az, hogy „skótok lennének”, sőt, nagyon is szeretnek költekezni, bulizni, jókedvű emberek.

Mónika élete akkor vett fordulatot, amikor Londonba költöztek. Hasznosítva soproni úszó múltját, a Kuszák Pétertől, Cser Borbálától, Koch Péternétől tanultakat, sérült gyerekekkel, majd később vízfóbiás felnőttekkel kezdett el foglalkozni.

– Miután Londonban egy posztgraduális szakirányú képzést is elvégeztem, megalapítottam saját pszichoterápiás praxisomat. Mivel az emberek mentális egészségi állapotával foglalkozom, így jó rálátásom van sok mindenre, például arra is, hogy a brexit, az Európai Unióból való brit kilépés sokakban milyen bizonytalanságot okozott.

Bakonyi Mónikának három fia van, Paul (27 éves), Tom (23 éves) és Máté (19 éves), közülük Tom beszél a legjobban magyarul, pláne, ha a soproni nagypapa vörösbora is előkerül. Az ő távolabbi tervei között még az is szerepel, hogy esetleg Sopronban folytatja az életét, ugyanis nemcsak a város tetszik neki, hanem az a bizonyos elkötelezett „soproniság” is, amit elsősorban édesanyjától és a nagyszüleitől lát.