Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap   www.sopronitema.hu

Önzetlenül

| Huszár Judit | Városi hírek

„...követtem a fiút és azon gondolkodtam, hogy mondanom kellene neki valamit. Valamit arról, hogy az ő önzetlen segítsége meghatott. Valamit arról, hogy mindig utáltam a »Bezzeg a mai fiatalok!« kezdetű mondatokat és lám-lám igazam volt!”

Megvan az előnye annak, ha az ember minden nap ugyanazon az útvonalon gyalogol. Ismeri a zebrákat, tudja, hol kap piros lámpát, melyik ház sarkán szokott megfagyni a földre lecsorgó pára. Gondolkodni is van idő, és figyelni. Figyelni a forgalmat, az embereket, az éledező vagy épp pihenni térő várost. El lehet tűnődni azon is, hogy vajon ki, hova siet, mi lehet a szakmája, mivel foglalkozhat, akár még arról is el lehet mélázni, hogy milyen ember. Az egyik őszi reggelen épp ilyen mélázós hangulatban tartottam a szerkesztőség felé, amikor felfigyeltem a Várkerület és a Széchenyi tér sarkán egy rosszul öltözött férfira, aki úgy nézett ki, mint egy hajléktalan. Direkt írom, hogy úgy nézett ki, mert meg nem bizonyosodtam erről. Mit tesz ilyenkor az ember? Zavarba jön (legalábbis én gyakran), próbál olyan helyzetet teremteni, hogy ne kelljen kapcsolatba kerülni a hajléktalannak vélt emberrel, ne kelljen megállni. Mert (sajnos) így a legegyszerűbb... Előttem pár méterrel egy középiskolás fiú haladt, hátán a táskája. Hosszú léptekkel, határozottan ment. A férfi odalépett hozzá és megszólította. Na, most „mellélőtt” – gondoltam –, a fiú biztos nem áll meg neki. De nem így történt! A fiú megállt, párszavas beszélgetés után a lehető legtermészetesebb módon levette a hátáról a táskáját, előkeresett belőle egy müzli szeletet, amit odaadott a férfinak. Nem hallottam, amit mondtak, csak a mozdulatokat láttam. A fiú továbbment a Széchenyi tér felé, a férfi az ellenkező irányba a Várkerületen. Én meg követtem a fiút, és azon gondolkodtam, hogy mondanom kellene neki valamit. Valamit arról, hogy az ő önzetlen segítsége meghatott. Valamit arról, hogy mindig utáltam a „Bezzeg a mai fiatalok!” kezdetű mondatokat, és lám-lám, igazam volt! Vagy arról, hogy biztos büszke lenne rá az anyukája. De (kivételesen) zöld volt a lámpa a Széchenyi tér sarkán, így a fiú azonnal átment a zebrán, én meg haladtam tovább egyenesen. De lehet, hogy mindez magyarázkodás, ha piros lett volna a lámpa, és megáll a fiú, valószínűleg akkor sem mertem volna odalépni.

Kapcsolódó cikkek

Sopron nem felejt

Sopron nem felejt

2018. 12. 19. | Horváth Ferenc

Sopron polgárai a hagyományoknak megfelelően méltó módon emlékeztek az 1921-es népszavazásra. A hűség napján adták át a városi elismeréseket. Az idén dr. Árvay Györgyné vehette át a díszpolgári címet.

Szilveszter a nagyvilágban

Szilveszter a nagyvilágban

2018. 12. 19. | P. Horváth László

A földkerekség minden táján elbúcsúznak az óévtől, ám az már mindenhol eltérő, hogy miként teszik ezt. A világutazó soproni Kiss Róbert Richárdnak olyan szerencséje volt, hogy a világ számos országában szilveszterezhetett.