A Kempelen Farkas Gépipari Szakközépiskolában lakatosként érettségizett Kiss Péter. A szülei javaslatára ezután mozdonyvezetőnek készült, de a GYSEV-nél járművillamossági szerelőként eltöltött időszakban sem talált önmagára.

– Már a szakközépben is rajzoltam, később pedig Kovács-Gombos Gábortól tanultam. Hamar kiderült, hogy nem lesz belőlem képzőművész, úgyhogy Budapestre mentem elsajátítani az ötvösmesterséget – mesélte Péter. – Akkoriban ez nem is volt annyira egyszerű, mert a tudás csak egy zárt kör tagjai számára volt hozzáférhető. Találtam végül egy mestert, aki az óra- és ékszeripari vállalatnál dolgozott. Inasként kezdtem, de mivel jó eredményeim voltak, elengedték az öt évet, és korkedvezménnyel mestervizsgázhattam.

Az ötvösmesterség tulajdonképpen öt szakmát foglal magában: arany- és ezüstműves, vésnök, kőfoglaló és ékszerész. A szakma elsajátítása után Péter folyamatosan autodidakta módon fejlesztette magát: a vállalt munkák tanulmányozása során mindig újabb és újabb technikákat tapasztalt ki. Két év alatt drágakő-szakértői képesítést szerzett az ELTE ásványtani tanszékén, amely szervesen kapcsolódott az ékszerész szakmához. Már a kezdet kezdetén az volt a célja, hogy olyan műhelyt hozzon létre, amelyben egyedi tervezésű ékszereket készít drágakövekkel. Ez meg is valósult. Dolgozott többek között Szász Endrének, mégis arra a legbüszkébb, hogy az egyedi és gyorsan változó világban is sikerült megőriznie az irányvonalat, és az elmúlt 30 évben nem engedett abból, hogy magas technológiai hűséggel készüljenek a munkái.

– Az Ötvös utcában régebben rengeteg nívós üzlet volt, és több ötvös mester is dolgozott itt. Örömmel tölt el, hogy az ő hagyományaikat tovább tudom vinni – tette hozzá az aranyműves. – Hűséges, évtizedek óta visszajáró vásárlóinkra támaszkodunk, akikkel a személyes kapcsolat ápolását rendkívül fontosnak tartjuk.