(2.) A Fébé feloszlatása utáni budapesti életet Magassy Katalin jobban, Vilma húga nehezebben bírta, egyre erősebbek lettek az asztmás rohamai, ezért hazajött Sopronba; 1956-ban Katalin is követte. – A volt domonkos rendházban megalakult fogyatékos gyermekek otthonából a forradalom után több nevelő disszidált, szükség volt gyógypedagógusra – Gott­schling Károly egykori elemi iskolai tanárunk hívott engem is – mesélte Katalin. – 19 évig foglalkoztam szellemi fogyatékos gyermekekkel. Közben elvégeztem a tanítóképzőt Győrben, majd a gyógypedagógiát, nyugdíjasként pedig később a teológiát is – levelezőn, munka mellett.

A teológia elvégzése után Katalin jogosult lett lelkészi munkára is: Sárbogárdra került, ahol a kezdeti három idős asszonyra építve kellett szinte főről főre felépítenie gyülekezetét. – Az itt eltöltött 6 év megkoronázta Istennek szentelt életemet: lelkészként működtem, és gyerekekkel is foglalkozhattam.

Egy tüdőműtét vetett véget sárbogárdi éveinek, később Nemeskéren és Ágfalván végzett külső szolgálatot. 1990-ben pedig újraindult a Fébé, első főnökasszonya a költőként is ismert Túrmezei Erzsébet volt. – Hívtak bennünket is vissza, de úgy döntöttük, nem hagyjuk magára látássérült édesanyánkat – emlékezett a Fébé második indulására Magassy Katalin. – Halála után, 2000 elején Vilma beköltözött a pesti anyaházba, majd hívott engem is – kezdetben nem akartam visszatérni, idősnek éreztem magam. Nagy lelki tusát vívtam, hogy itt hagyjam Sopront, de Vilma leírta egy levelében: Túrmezei Erzsébet halála után főnökasszonynak akarnak megválasztani. Három feltételnek kellett megfelelnem: az evangélikus hitem mellett beszéltem németül – ez fontos volt a német támogatókkal való kapcsolattartás miatt –, és rendelkeznem kellett felsőfokú végzettséggel, nekem három is volt. 2000. október 28-án ünnepélyesen újra beöltöztünk, és Ittzés János püspök beiktatott a Fébé vezetőjének, mellettem Zászkaliczky Pál lett a lelkészigazgató. Komoly munkámba került a közösségi élet megszervezése – csupa idős testvér közé kerültem –, de szerettem: szigorú napirendet állítottam fel a diakonisszáknak, igyekeztem mindenkinek értékes, személyre szabott feladatokat adni, sikerült a világi bibliakör újraindítása is. Két év után azonban úgy éreztem, már nem tudok beilleszkedni egy erős intézményi rendszerbe, így hazajöttem.

Katalin látása a 2010-es évek óta erősen megromlott, már csak kontúrokat lát. Magát ellátja, sőt, még vásárolni is lemegy a közeli kisboltba, húgai szeretettel segítik.

Időközben elerőtlenedett a Fébé is: az idős diakonisszák sorra eltávoztak – 2017-ben Vilma is –, fiatal utánpótlás nem érkezett, így mivel szolgálatát ellátni nem tudta, megszűnt a közösség. Feladatkörét és ingatlanait 2015-ben átadta az evangélikus egyháznak. 

Fébé Diakonissza Egyesület: A diakónus szóból ered a női változat, a diakonissza, tevékenysége a katolikus apácákéra hasonlít, de jobban benne éltek a társadalomban, a világi életben. Fébé neve a magyarországi diakonissza anyaházakhoz kapcsolódik 1924-től. A Fébé az anyaház mellett árvaházakat, leányinternátust, üdülőket, beteg és súlyosan sérült gyermekek számára otthonokat, sőt papírboltot és nyomdát is tartott fenn.