Történt ugyanis a múlt heti EP-ülésen, amelyen a képviselők maguk elé idézték az EB elnökét, és ahol ismételten Magyarország volt a céltábla, hogy végre nyíltan is elhangzott az elnök asszony szájából: azért zárolják a Magyarországnak járó forrásokat (még nagyjából 20 milliárd eurót), mert nincs egyetértés a migrációs és LMBTQ kérdésekben. Mindez most csak azért érdekes, mert Brüsszel és a honi baloldal egészen a múlt hétig tagadta, hogy országunkat, a magyar embereket ezért büntetnék. Ursula von der Leyen még megemlítette ugyan az akadémiai szabadság szólamát, de ez háttérbe szorult az előző kettő „érv” mellett. (Arról nem is beszélve, hogy ezekben az ügyekben – például egyetemi alapítványok – állítólag közel a megegyezés.) Szóval itt tartunk. Oly sok év és hónap hazudozása után (amit egyébként a jogállamiság köpönyegébe burkoltak) kiterítették lapjaikat. Ezzel önmagukat leplezték le, s azt a hazugsággyárat, amelyet a hazai ellenzéki EP képviselőkkel versenyt futva működtettek, s amelynek a hátterét az itthoni ellenzéki pártok biztosították. Nem tudom, ezek után hogy néznek a választók szemébe. (Lehet, átsiklanak felette, mintha mi sem történt volna…)

Pedig történt, s ezt a választók bizonyára nem felejtik el. Annyit azonban még érdemes lehet megjegyezni, hogy Brüsszel azért citálhatta szüntelenül a jogállamiság kérdését, mert így tudta elrejteni, hogy valójában az LMBTQ-ügy és a migránspolitikánk a legnagyobb problémája. Azonban ha ez így van (márpedig az EB elnöke ezt mondta), akkor lehet, hogy Brüsszel zsákutcába fut, hiszen szakértők szerint ez a két kérdés nemzeti hatáskörbe tartozik. Nem véletlenül hangoztatja ezt a magyar kormány immár évek óta. Ez persze egyáltalán nem zavarja a magyarellenes EP-képviselőket. Inkább vádaskodnak, hazudoznak és zsarolnak. Zsarolnak minket és az Európai Bizottság elnökét is. És még egy támadási pont: az Ukrajnának szánt – az eredeti tervek szerinti –, hosszú távú támogatás, amelyet hitelből fedezne az unió. Erre a konstrukcióra is nemet mondott a kormány. Legközelebb február elején tárgyalnak erről, s akkor kiderül, lehetséges-e kompromisszum, vagy tovább mélyül a szakadék, amely azonban (kivéve az Európai Parlamentet) senkinek sem érdeke.

Egyelőre tehát meglehetősen kaotikus a helyzet. A kép akkor tisztulna (függetlenül attól, hogy mi lesz az ukrán támogatás sorsa), ha az uniós választásokon a nemzeti érdekeket előtérbe helyező képviselők száma gyarapodna, legalább annyira, hogy képesek legyenek kiegyensúlyozni a mérleg serpenyőjét.

Tekintse meg kvízünket!