Rosta Zita:

A négyéves kislányomat születése óta próbáljuk távol tartani az internetettől, a videójátékoktól. Otthon nincs táblagép, számítógép. Néha-néha közösen megnézünk egy mesét, rajzfilmet a televízióban. Sajnos azt vettük észre, hogy ezután megváltozik a viselkedése „zombiüzemmódba” kerül. Úgyhogy már a tévénézést is a minimálisra csökkentettük. Esténként már jó ideje mesét olvasunk neki. Napközben óvodában van, hétvégente pedig kint játszunk az udvaron, vagy elmegyünk kirándulni. Most inkább játsszon, szaladgáljon, lesz még ideje bőven, hogy a számítógép előtt üljön.

Juhász Katalin:

Az idősebbik lányom már igazi kamasz, tizennyolc éves. Az ő generációja számára már teljesen természetes az internet, az okostelefonok világa. El kell ismernem, vannak helyzetek, amikor jobban ismerik és kezelik az informatikai eszközöket, mint mi, szülők. Igyekszünk rendszeresen beszélni vele az internet veszélyeiről. A közösségi oldalakon a névtelen felhasználók könnyen kihasználhatják a még hiszékeny, naiv fiatalokat. Arra is felhívjuk a figyelmét, hogy személyes, illetve egyéb adatot ne adjon meg ismeretleneknek.

Filátz Gergely:

Az internettől féltem is, meg nem is a gyermekemet. Úgy vélem, itt is nagy a szülők felelőssége. Meg kell tanítani a fiataloknak, hogy mire használják a világhálót. Elvonni sem szabad tőlük, mert abból az információáramlásból, ami napjainkra jellemző, nem szabad teljesen kizárni őket. Túlzásba sem szabad esni, ugyanis sajnos sok veszély rejlik az internetben, illetve a digitális térben. El kell fogadni azonban, hogy az internet nagyban befolyásolja az életünket, a mindennapjaink része lett, a középutat kell megtalálni.