– Ha a Soproni Vízmű dolgozóinak helytállásáról beszélünk, akkor a közelmúltbeli eset kapcsán említhetném például Ivánkovics István nevét, aki húsvétkor egész nap azon dolgozott, hogy a Jereván-lakótelepen az ünnepek alatt sok száz embernek ne kelljen nélkülöznie a vízszolgáltatást, de ugyanígy szólhatnék azokról a kollégáimról is, akik kemény mínuszokban is ott dolgoztak egy-egy gödör mélyén, hogy helyreállítsák az éppen aktuális csőtörést – fogalmazott az emléktábla avatásán Rádonyi László, a Soproni Vízmű Zrt. vezérigazgatója.

– Sorolhatnám még a példákat, hogy az időben visszafelé haladva eljussunk Drescher Józsefnek és társainak több mint hét évtizeddel ezelőtti helytállásához, mely megmentette a Soproni Vízmű egyik bölcsőjét, a 125 évvel ezelőtt létesített főtelepet.

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1945 márciusának utolsó napjaiban a Wehrmacht egy speciális egysége azt a parancsot kapta, hogy robbantsa fel a Soproni Vízmű Bécsi út melletti főtelepét. Ha ezt végrehajtják, akkor ez az esztelen pusztítás azt jelentette volna, hogy a háború utolsó napjaira vezetékes víz nélkül maradt volna Sopron városa.

– Nagyapám, Drescher József a vízmű főgépésze volt – mesélte el nagyapja történetét az ünnepségen férjével és fiával együtt jelen lévő unoka, Nagy Jenőné. – Éppen szolgálatban volt, amikor megjelent a német műszaki alakulat. Nagyapám jól beszélt németül, ezért szép szóval és racionális érvekkel próbálta meggyőzni a különítmény parancsnokát, hogy tegyen le erről az őrült tervről, de az hajthatatlannak mutatkozott. Ekkor cselhez folyamodott, mondván, hogy hamarosan úgyis bevetik a németek a „csodafegyvert”, ezt követően, ha majd ők is visszatérnek a víz nélkül maradt városba, mihez kezdenek így.

Drescher Józsefnek és munkatársainak, Jauk Józsefnek és Vízvárdi Kálmánnak, valamint testvéröccsének, Drescher Sa­mu­nak az érvei meggyőzték a német parancsnokot, így nem robbantották fel a gépházat.