Bár nem Sopronban született, ám a város már középiskolás korában rabul ejtette dr. Magas Lászlót.

– Egy alföldi kisvárosba jártam gimnáziumba, ahol vívtam is. Egy nagyobb szabású versenyt rendeztek Sopronban, amelynek az egyetem adott otthont, ahol nagyon barátságosan fogadtak bennünket, ámulattal hallgattam az egyetemi hagyományokról szóló történeteket – idézte fel az első kapcsolatát Sopronnal. – Ekkoriban határoztam el, hogy az Erdészeti és Faipari Egyetemen tanulok tovább.

A diploma megszerzése után egy rövid ideig a Veszprémi Erdőgazdaságnál helyezkedett el erdőrendezőként, ám visszacsábította az alma mater, no és a szerelem. Húsz éven keresztül az Erdőrendezési Tanszéken oktatott és végzett tudományos munkát. 1992-ben lett a Kisalföldi Erdőgazdaság vezérigazgatója egészen a nyugdíjba vonulásáig. Mindemellett aktív közéleti tevékenységet folytatott és folytat mind a mai napig. Az 1980-as évek végén a soproni rendszerváltás meghatározó alakja volt.

– A családi gyökereim, a kommunizmus alatt őket ért támadások meghatározzák a világlátásomat – mesélte dr. Magas László. – Édesanyámat 1949-ben börtönbe zárták, majd kényszermunkát végeztettek vele, végül 1956-ban disszidált. Engem apai nagyszüleim neveltek fel, ők elvesztették minden vagyonukat a háború után. Amikor 1988-ban meghallottam azt a hírt, hogy a Magyar Demokrata Fórum tagokat toboroz, akkor Szász Lajos barátommal azonnal elhatároztuk: megalakítjuk az MDF soproni szervezetét.

Dr. Magas László nevéhez is fűződik többek között az 1956-os mosonmagyaróvári tüntetés elítélt áldozatai jelöletlen sírjainak felkutatása, a halottak újratemetése, és a rendszerváltás egyik szimbólumává vált páneurópai piknik szervezése. Aktív részese volt a II. világháborús soproni emlékmű felállításának, 2000-ben az ő kezdeményezésére kaptak a Győr–Moson–Sopron megyei települések millenniumi keresztet. 1990-től, egy ciklus megszakítással, 2019-ig városi önkormányzati képviselő, bizottsági elnök is volt. Mindemellett a soproni női kosárlabdacsapat felügyelőbizottságának elnöke és lelkes támogatója évtizedek óta.

– Jó érzés felidézni az elmúlt sokszínű évtizedeket, de bizony mindez nem ment volna biztos hátország nélkül – mosolyodott el a kitüntetett. – Feleségem, Enikő csodálatos társ és három gyermekünk remek édesanyja, hat unokánk gondos nagymamája. Bizony néha lelkiismeret-furdalásom volt, hogy állandóan jövök-megyek, ám sikeres, szorgalmas fiaimon azt látom: mindez példát is mutatott számukra.