Bölcsész édesapja, Igmándy József polgári foglalkozását tekintve telekkönyvi hivatalnokként tevékenykedett. Fiának volt kitől örökölnie az élő természet iránti szeretetet, hisz szabadidejében komoly tudományos munkát végzett, elsősorban a Hajdúság és Hajdúnánás népszokásaival, flórájának és madárvilágának leírásával foglalkozott.

Az Igmándy család felmenői között több olyan személyt is találunk, aki kisebb-nagyobb szerepet játszott a magyar történelemben. Azt kevesen tudták, hogy nemesi családból származott, a teljes neve ez volt: boldogasszonyfai Igmándy László Zoltán. Hajdúnánáson született 1925-ben, ott is érettségizett, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karára, ahol az 1945–46-os tanévben ő volt a legendás Ifjúsági Kör utolsó előtti elnöke. Erdőmérnöki diplomáját 1948-ban szerezte meg.

A tudományos munkát egykori professzorának, dr. Györfi Jánosnak az irányításával kezdte az Erdészeti Tudományos Intézetben, majd hamarosan átkerült az Erdőmérnöki Főiskola Erdővédelemtani Tanszékére egyetemi tanársegédnek, ahol a ranglétrát végigjárva 1969-ben tanszékvezető egyetemi tanárnak nevezték ki.

Munkatársaival, tanítványaival kiváló viszonyban volt, hallgatói szerették és tisztelték, kapcsolata rendszerint nem szakadt meg velük végzésük után sem. Oktatóként az alma mater múltjának kiváló ismerője, a selmeci hagyományok egyik őrzője és terjesztője volt, az egyetemi ifjúsági mozgalmak történetéről több tanulmányt is írt. Saját kérésére egészségi állapotára hivatkozva 1990-ben nyugdíjba vonult, tíz évvel később hunyt el Sopronban.

A régi Szent Mihály-temetőben kedvenc fájából, tölgyből készült kopjafa őrzi emlékét. Az egyetem botanikus kertjében, a Bedő Albert-díjas erdőmérnök professzor egykori tanszéki épülete előtt lévő szobrát 2010-ben avatták föl, alkotója Fáskerti István volt.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás

Tekintse meg kvízünket!