Sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam. Érzékeltem, hogy szinte évről évre miképp változik az éppen hatalmon lévők és az aktuális ellenzék viszonya, míg eljutottunk napjainkig. Korábban rendületlenül hittem, hogy a rendszerváltozás után a mi sorsunkról mi, magyarok döntünk. Persze nem voltak illúzióim, hiszen a kis országok kitettek a nagyhatalmi játszmáknak. Ezt tudtuk, és néha ugyan fogcsikorgatva, de elfogadtuk mint realitást. A (kül)politika művészete éppen abban rejlik, hogy miképp tud egy kis ország úgy lavírozni a nagyhatalmak szirtjei között, hogy hajója ne sérüljön meg, és utasai célba érjenek. Ilyen önálló, a magyarság érdekeit védő és érvényre juttató politikát folytat a kormány, a tények szerint eddig sikerrel. És ez így van akkor is, ha immár nyíltan beismerve külföldről megpróbáltak beavatkozni a magyar választásokba, és bizonyára így tesznek majd a következő választásokon is. A pénz nem számít, nem érdekli őket a magyar emberek élete, csak gyengüljön vagy bukjon a mostani kormány.

Ami még jobban elkeserítő, hogy az ellenzéki uniós képviselők minden lehetséges eszközzel és módon támadják a kormányt. Ráadásul büszkék rá, hogy Brüsszel forrásokat von meg a magyaroktól. Legutóbb az egyik (ellenzéki) televízió műsorában egy momentumos politikus Donáth Anna és Cseh Katalin szerepét méltatta ebben a folyamatban, nagy büszkén. Nem tudom, hogy világosan értik-e olvasóink. Magyar uniós képviselők azért lobbiznak Brüsszelben, hogy a magyar emberek ne kapják meg a nekik járó pénzt. Jogállamisági hiányosságokra hivatkozva… Olyan indokokra, amelyek a valóságban nem léteznek, hiszen a bizottság elnöke ismerte el nyilvánosan, hogy a forrásokat a migrációs politikánk és az LMBTQ-jogok miatt tartják vissza. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy az összes többi kifogás csak csűrés-csavarás.

Szóval itt tartunk. Magyar ellenzéki uniós képviselők gátlástalanul fáradoznak azért, hogy Brüsszel kivéreztesse Magyarországot. Ugyan a dolgot elintézhetnénk annyival, hogy nem sikerült nekik, hiszen egyre több forrás érkezik Brüsszelből, de ennek a párharcnak még koránt sincs vége.

Vannak, akik csak erkölcstelennek vagy politikailag elfogadhatatlannak tartják aknamunkájukat, mások – egyre többen – egyenesen hazaárulásnak tekintik. S nemcsak a jobb, hanem már a baloldalon is.

Tekintse meg kvízünket!