A győri városrész a rajta átvezető, a megyeszékhelyre tartó országútról kapta a nevét. A Magyar utcában a külső városfalon állt egykor a Magyar kapu, amely nevét onnan kapta, hogy rajta keresztül jutottak el az utazók a magyarlakta vidékre. Ennek a kapunak a közvetlen közelében tartották az állatvásárt. Nagy forgalma elriasztotta a lakóházat építőket, és a vagyonosabb rétegek inkább máshol építkeztek. A sertéskereskedelem virágkorában, 1882 előtt itt voltak a kereskedők raktárai és sertésszállásai. A közvágóhíd is ezen a környéken, a Győri úton épült meg 1869-ben.

Bár eredetileg a kőfaragók a városban laktak, a XIX. század folyamán kitelepítették műhelyeiket a mai Kőfaragó térre, így például a Mechle és a Hild céget is. Az 1960–70-es években épült Kőfaragó téri lakótelep innen kapta a nevét. Ezen kívül szóda- és szappangyárak, gőzmalom, illetve Elastique és Gumikötőgyár is létesült itt. A XX. század elején pedig megépült az Erzsébet-kórház.

Az eredetileg Lénárt-dombnak nevezett Kuruc-dombról lőtték Vak Bottyán hadai a várost az 1705–1706-os évek fordulóján. 1933-ban a Lénárt-keresztet áthelyezték a Bécsi utcába. A dombon a szélmalmot 1841-ben építették, ami eleinte gazdaságos lehetett, mert két másik szélmalom is épült a közelben. Bő két évtizeddel később azonban már nem hozott hasznot ez a malom, ezért laktanya lett belőle, ahol a 76. gyalogezred állomásozott, a toronyban pedig állítólag puskaport tartottak. Az épületet a soproniak magaslati fekvése miatt „Himmelskassernének” (Égi kaszárnya) nevezték. A két világháború között lakásokat rendeztek be az épületben. A domb legrégebbi utcája, a Kurucdomb sor 1868-ban épült be.

Az egykori Malom, ma Lehár utcában töltötte gyerekéveit Lehár Ferenc, városunk díszpolgára. A Monarchia felbomlása után az Ausztriában élő zeneszerző csak úgy tarthatta meg magyar állampolgárságát, ha magyar illetőséggel is rendelkezik. Ő ezt Sopronban kérvényezte.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.