– Hat éve költöztünk a kistómalmi házunkba, amelynek a kertjében ott magasodott és terebélyesedett az árnyat adó óriás fenyő – mesélte Lendvay Márta. – Kertünk éke volt, ám az utóbbi időben már egy-egy nagyobb viharnál aggódva néztem, hogy esetleg nem borul-e a házra: féltettem két kisgyermekünket. Ugyanakkor egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy a szeretett fánkat csak úgy kivágják és feldarabolják. Ekkor jött az ötlet, hogy méltó búcsú lenne, ha ünnepi díszbe felöltöztetve a belvárosban magasodhatna az ünnepvárás időszakában. Szó, mi szó: bizony még a könnyeim is lejöttek, amikor a szakemberek kivágták a fánkat november végén. Ám, amikor a családdal kimentünk megcsodálni a karácsonyi vásárba, akkor büszkén néztük, ahogy ott magasodik a mi fácskánk szeretett városunk Fő terén.

Márti szakmájánál fogva is erősen kötődik a fákhoz. Ékszerészként dolgozik, a klasszikus nemesfémeket különböző fafajtákkal ötvözi. Hazai kedvence a jól formálható diófa, ám trópusi, egzotikus fafajokból is örömmel alkot. Hisz abban, hogy a fákból készült ékszerekben épp olyan hatóerő lakozik, mint az ásványból készült társaiban. A fák, az erdők iránti szeretete megfertőzte három és fél éves kislányát és tízéves kisfiát is, így a család gyakorta kirándul a Szárhalmi-erdőben. Az idei karácsony új szokást is hoz a család életébe – árulta el Márti.

– Idén úgy határoztunk: nem állítunk az otthonunkban karácsonyfát, hanem a kertben egy földlabdás fenyőt díszítünk fel, és az ablakból gyönyörködünk benne. Vízkereszt után pedig elültetjük a kertben, mégpedig a kivágott lucfenyőnk helyére. Remélem, hogy majd ő is megél vagy félszáz emlékezetes esztendőt.