Az 1571-ben született Lackner Kristóf családja a bajor Pfalzból származott, és már a 16. században Sopronban telepedett le. Apja, Lackner Ádám aranyműves az akkori híres csepregi iskolába küldte fiát magyarul tanulni. Lackner Kristóf kitanulta az ötvösséget is, de jogi tanulmányokat is folytatott. Négyévi tanulás után jogi doktori oklevelet nyert. Ez volt az első eset, hogy a római katolikus páduai egyetemen protestánst – a vallási eskü elengedésével – doktorrá avattak. Beutazta egész Olaszországot, és 1597-ben tért vissza szülővárosába, Sopronba, ahol még ebben az évben megválasztották a belső tanácsba. 1613-ban lett először polgármester, ezt a hivatalt megszakítás nélkül hatszor nyerte el. 32 évi pályafutása alatt 11 évig volt polgármester, hatig városbíró és 15-ig tanácsos. Ezen kívül többször volt a város országgyűlési követe és csaknem folytonosan tagja azon küldöttségnek, amelyet a város a prágai királyi udvarhoz vezényelt. 

Bocskai István és Bethlen Gábor idejében ő gondoskodott Sopron védelméről, a támadásoktól és zsarolásoktól való megmentéséről. Érdemei elismeréséül II. Mátyástól magyar nemességet, II. Ferdinándtól pedig főkapitányi címet nyert. A latinul író, német anyanyelvű, de magyarul is jól tudó polgármester szoros kapcsolatban állt a magyar főnemesekkel. Olajfestésű arcképét a városi tanácsteremben helyezték el.