1970-ben, miután a székesfehérvári ipari iskolában kitanulta a pék mesterséget, Módos Ernő Himodról a városunkba költözött, és 13 évig a Soproni Sütőipari Vállalatnál bővítette tudását.

– Negyven éve, 1983-ban döntöttem úgy, hogy önálló kisiparos leszek, és a Kossuth Lajos utcában sikerült bérelnem egy olyan pékséget, ahol még fatüzeléses kemence is volt. Ott még csak kenyeret, kalácsot és brióst sütöttünk – mesélte mosolyogva Módos Ernő. – 1991-ben építettem egy modernebb pékséget a Ruszti utcában, ahol a kínálatunk is bővült. Több szakboltot is nyitottunk, és nagyobb üzleteknek, éttermeknek szállítottuk termékeinket. A kenyeret nem gyorsított eljárással, hanem hagyományos, kovászos technológiával készítettük, a legfontosabb mindig a minőség volt.

Míg Ernő a szakmai tevékenységet felügyelte, addig a felesége, Anna a termelést irányította. 2018-as nyugdíjba vonulásukkor könnyes szemmel búcsúztak el a vevőiktől, akikkel személyes kapcsolatba kerültek a hosszú évek során.

– Családias hangulat uralkodott nálunk, megbízható, remek dolgozóink voltak, akiket megbecsültünk – folytatta. – Volt, aki 21 év után akkor ment el tőlünk, amikor a pékséget bezártuk. Tagja voltam a pékszövetségnek is, a kollégákkal jó kapcsolatot ápoltam, kölcsönösen támogattuk egymást. A mai napig fontos számomra, hogy segítsek, ahol tudok.

Arra a kérdésre, hogy hiányzik-e a munka, Ernő határozott nemmel felel. Persze, van, ami hiányzik, de 35 évig minden napját csak a munka töltötte ki. Most is bőven akad tennivaló, a gyümölcsösükben sokat dolgozik. A nap fénypontja pedig az, amikor megérkezik két tündéri unokájuk, akik a suli után második otthonukba, szeretett nagyszüleikhez sietnek.