A gyász nem más, mint egy szeretett személy halála miatt érzett fájdalom, veszteségélmény. A gyászmunka ennek a lelki krízisnek a feldolgozása. – A gyász a veszteségre adott természetes reakció – fogalmazott Girgás Péter klinikai szakpszichológus, a Soproni Gyógyközpont munkatársa. – Több tényező is befolyásolja, hogy valaki hogyan éli meg a gyászt, függ attól, hogy kit veszítünk el és milyen körülmények között. Például nehezebb a veszteség feldolgozása, ha szülő veszíti el gyermekét, vagy ha hirtelen következik be a halál, ami készületlenül éri a hozzátartozókat. A gyászoló személyisége, lelkiállapota, előzetes veszteségélményei is befolyásoló tényezők ugyanúgy, mint az elvesztett személlyel való kapcsolat jellege, a halál módja. 

A gyász folyamatában több fázist különböztetünk meg, ezeken a gyászolónak végig kell mennie, megélnie a negatív érzéseket is, ahhoz, hogy a veszteség feldolgozottá váljon. – A gyász feldolgozása azt jelenti, hogy a személy emlékeiben, érzelmeiben az elhunyttal való kapcsolat belső képként úgy él tovább, hogy mellette képes a megfelelő életvitelre, a kilátástalanság érzése nélkül képes beszélni veszteségéről – tette hozzá a pszichológus. – Komplikált gyászról beszélünk, ha a gyász időtartamában vagy intenzitásában eltér a megszokottól. A gyászt fel kell dolgozni. Ez minden veszteségre igaz: a szerelmünkre vagy akár egy párkapcsolat végére. Az elfojtott gyász mindig visszahat.

Az emlékek vagy az évfordulók időnként még felszakíthatják a sebeket, ám a legtöbben egy idő után képesek újra kiegyensúlyozott életet élni. Ez könnyebben megy, ha a gyászoló számíthat a családtagok és a barátok támogatására.

A pszichológus abban tud segíteni, hogy a gyászoló a veszteséghez kapcsolódó érzéseket megélje, tudjon róluk beszélni.