Stöckert Károlyné szakpszichológus több évtizedes tapasztalattal a háta mögött nem tudott nemet mondani annak az iskolának a felkérésére, ahova unokái is járnak. Bár megfogadta, hogy legfeljebb 70 éves koráig folytat pszichológusi tevékenységet, mégis elvállalta a leendő iskolapszichológus mentorá­lását. Heti két délelőtt a gyerekekkel foglalkozik, havonta egyszer pedig a tanárokkal is konzultál.

– Ötven éve dolgozom a szakmában – mesélte Katalin. – Az óvóképző elvégzése után azonnal dolgozni kezdtem a gyakorló óvodában. Közben gyógypedagógiai tanárképző főiskolán logopédusi és oligofrén pedagógusi diplomát szereztem. Már főiskolai oktatóként végeztem az ELTE pszichológia szakán, nem sokkal később ugyanitt szakpszichológusi diplomát kaptam tanácsadás–krízis szakirányon.

Katalin több olyan helyen is dolgozott, tanított, ahol pszichológusra volt szükség. Főleg a gyermeki játék lélektani háttere érdekelte, akkoriban ugyanis még nem volt „divat” nálunk a játékpszichológia.

– Sajnos egyre több a problémás gyerek, akik pszichológiai segítséget igényelnének. Elsősorban családi háttérgondok állnak emögött – folytatta a szakember. – A válások, a szinte estig dolgozó szülők nem tudják biztosítani a neveléshez leginkább szükséges alapvető érzelmi biztonságot és stabilitást. A gyerekek gyakran szenvednek a határok, szabályok hiányától, melyek egyben védőkorlátot is jelentenek számukra. Fontos lenne, hogy érezzék: a szülő valóban szereti, tiszteletben tartja őket.

Stöckert Károlyné – kolléganőjével, Zilachi Józsefnével közösen – korszerű nevelési programot készített „Óvodai nevelés játékkal, mesével” címmel, amely az egész országban elterjedt, és ma is alkalmazzák. Sikerének titka, hogy az elméleti tudást alapos gyakorlati tapasztalatai támasztották alá.

Ajánló: Stöckert Károlynét a Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola vezetősége és tanárai ajánlották a figyelmünkbe, mivel azt tapasztalták, hogy két év leforgása alatt szinte „csodát tett” nem egy gondjára bízott gyermekkel. Kati néni már a puszta jelenlétével is „gyógyít”, mert szavak nélkül, a mosolyával is derűt, nyugalmat sugároz. Rendszeresen „túlórázik”, folyamatosan kapcsolatban áll az osztályfőnökökkel és a fejlesztőpedagógussal. Finoman és észrevétlenül kitapogatja a problémával küzdők érzékeny pontjait, aztán belátható időn belül gyógymódot is talál. Hivatástudata, szakma- és gyermekszeretete, türelme, kedvessége sokunk számára példa lehet.