Mit vársz a mostani szereptől?

– Hatalmas kihívás számomra, hogy a magyar színház- és filmművészet egy ilyen ikonikus szerepét kell megformálnom. Hyppolit karakterében sokkal több van, mint azt elsőre észreveszi a né­­ző. Eperjes Károllyal egyetértettünk abban, hogy ezt a karaktert már sokkal korábban megírták, akkor Tartuffe volt a ne­­ve. A szerep akkor lesz jó, ha saját magamon átszűrve olyanná formálom, amilyen én vagyok. Másrészt ezt össze kell egyeztetnem a rendezői koncepcióval, amely – hála Istennek – rendkí­vül erős. Harmadrészt pedig meg kell találni a figura humorát, és ebben az a nehéz, hogy rajta kívül szinte mindenki komikus a darabban. Ebben a közös játékban ezúttal én leszek a labdafeladó ember, és a partnereim csapják le a poénokat.

– Milyen érzés olyan nagy művészekkel együtt dolgozni, mint Eperjes Károly vagy Reviczky Gábor?

– Mind Reviczky Gábor, mind Eperjes Károly, mind Horváth Zsuzsa fantasztikus és korszakos színészei a magyar színháztörténetnek. Becsülöm és tisztelem a munkásságukat, ugyanakkor mi most ebben a darabban kollégák vagyunk, akik egymás kezébe tesszük le a sorsunkat estéről estére, hiszen a színház egy csapatjáték. Ennek a csapatnak mindannyian a tagjai va­­gyunk, és csak akkor nyerünk, ha együtt játszunk. Sokkal inkább meg vagyok hatva attól, hogy a darabban a fiatal szerepeket a Kaposvári Egyetem 4. évfolyamos színészhallgatói játsszák. Én is ott végeztem éppen tíz éve, és még soha nem dolgoztam egyetemi hallgatókkal.

– Hogy telnek a napjaid, mennyire kemény mun­ka a próba?

– Nagyon kevés pihenő jutott idén nyáron. Az Fertőrá­­ko­­si Kő­­fejtő és Barlangszínház házigazdája voltam, így a hétvégé­im nagy részét ott töltöttem. Emellett három héten keresztül Er­­délyben készítettük elő a Po­­koli puncspancs című mesejátékot, amelyet a soproni gyerekek a té­­len láthatnak majd. Ezután szinte azonnal el is kezdtük a Hyppolitot, amelynek az összes próbanapja érint engem, hiszen az első nyolc oldal kivételével szinte végig színen vagyok. Ez egy munkás időszak tehát, de bízom benne, hogy megéri, és sokan látják majd nemcsak ezt az előadást, hanem bérletesként az összes többit is a Petőfi Színház zenés évadában.