A fejlesztő biblioterápia irodalmi olvasmányok felhasználásával növeli az önismeretet. A problémákért nem kell messzire menni: két kézzel kínálja az élet. A Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium 9.c osztályának fele pályaorientációs céllal vesz részt fejlesztő foglalkozásokon. 

– Biblioterapeutaként az a feladatom, hogy megtaláljam az adott csoport problémájára leginkább reflektáló irodalmi művet – mesélte Dani Valéria informatikus–könyvtáros. – A foglalkozások elején én magam olvasom fel vagy az egész szöveget, vagy egy részét. Megvárom, amíg kibontakozik egy beszélgetés. Az a cél, hogy a diákok – az általános véleményformáláson túljutva – a saját érzelmeikről kezdjenek el beszélni.

A kiválasztott darabnak tehát ütősnek kell lennie, olyannak, ami elindít valamit az emberben. Nem is annyira maga a mű a fontos, hanem a kiváltott katarzis, melynek hatására a résztvevők ki tudják adni magukból, ami foglalkoztatja őket. Az optimális csoportlétszám 10–12 fő. Négy–öt alkalom után kezd el működni a csoportdinamika, ennyi idő kell ahhoz, hogy a résztvevők meg tudjanak nyílni. A csoport zárt, tehát nem ülhet be bárki szabadon a foglalkozásokra. Mindenki maga dönti el, hogy mennyit árul el magáról. Csoporttitok nincs, diszkréció viszont igen.

– Nem az a lényeg, hogy a diákok a legbelsőbb titkaikba avassák be a csoport tagjait – folytatta Vali. – Azt azonban érezniük kell, hogy meghallgatom őket, odafigyelek rájuk, és a többiek is ugyanígy viszonyulnak hozzájuk. Az önismeretükben azáltal tudnak fejlődni, hogy az irodalmi élmény hatására eljutnak magukban egyről a kettőre.