(15.) Házi Jenő (1892–1986) Sopron város főlevéltárosa volt 1917 és 1950 között. Hosszú pályafutása alatt számos, országos viszonylatban is jelentős művet írt, 1929-ben levéltári kutatás közben fedezte fel a Soproni Virágéneket, ami a Halotti Beszéd, a Tihanyi Apátság Alapítólevele mellett a magyar nyelvtörténet egyik értékes emléke. Később a virágének két soráról úgy nyilatkozott, hogy az nevét szélesebb körben tette ismertté, mint a Sopron szabad királyi város története című munkájának tizenhárom kötete.

Élete alkonyán, 1982-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg több évtizedes kutatómunka eredményeként a Soproni polgárcsaládok 1535–1848 című, méltán monumentálisnak nevezhető, kétkötetes munkája. Erre hivatkozva kerestem fel telefonon, hogy a győri Műhely című folyóirat számára interjút szeretnék vele készíteni. (Az interjú szakmai jellege miatt végül is a Levéltári Szemle 1985. évi második számában jelent meg.)

A megbeszélt időpontban ott ültem némi meghatottsággal Házi Jenő Zrínyi utcai lakásának szobájában, annak tudatában, hogy a magyar történettudomány egyik jelentős alakjával hozott össze a jó szerencsém. Kissé rekedtes hangján válaszolt a már előzetesen megfogalmazott és elküldött kérdéseimre, felidézve szakmai életének jelentős állomásait. Pályája kezdeti szakaszában történelmi változások helyi alakítója, segítője volt (1921-es soproni népszavazás), pályája második szakaszában már inkább a történelmi hullámverések elszenvedője, megalázottja. Érdekes és egyben tanulságos volt számomra, minderről milyen hűvös távolságtartással, szinte szenvtelenül megfogalmazott mondatokban beszélt. Például arról a gyalázatos esetről, amikor 1950-ben, épp születésnapján a szokásos napi rutin szerint bement dolgozni a levéltárba, ahol a kor illetékesei fogadták, és közölték vele: megszűnt a munkaviszonya. Hasonló gyorsasággal szüntették meg akadémiai tagságát is.

Az interjú készítését követően kapcsolatunk élete végéig rendszeres maradt. Rövidebb, szélesebb érdeklődésre is számot tartó írásaiból többet is megjelentettem a Kisalföld hasábjain. Ezeket rövid levelek kíséretben küldte el a szerkesztőség címére. Például: „Kedves Barátom! Kisalföld számára küldöm ezt a kis tanulmányomat. Amennyiben az volna a véleménye, hogy valamelyik pesti lap is leközölné, semmi kifogásom nem lenne ellene. Szívélyes üdvözletét küldi: Dr. Házi Jenő. Sopron 1984. május 15-én.”. A Képes Krónika festője című írását ezekkel a mondatokkal ajánlotta a figyelmembe: „Kedves Barátom! Kisalföld számára küldöm a mellékelt tanulmányomat. Én szenzációsnak tartom. Azt hiszem, hogy Kegyed is annak minősíti. Maradtam kiváló tisztelettel: Sopron, 1984. szeptember 19-én. Dr. Házi Jenő.”. Mint a leveleiből kiderül, barátságába fogadott, amit én mind a mai napig nagy megtiszteltetésnek tartok. (Folytatjuk.)

Aki a múltról mesél: Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett, majd a debreceni egyetemen magyar–történelem szakon diplomázott. 1966 és 1974 között a soproni Roth erdészeti technikumban volt kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című folyóirat főszerkesztőjeként, 1994 és 1998 között pedig egy budapesti kiadó nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között a Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között kiadója tanácsadója volt. Válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai több kiadásban is megjelentek.

Következő rész

Előző rész