Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Visszapillantás alkonyatkor

Soproni évek: Dr. Kloss Andor önéletrajzi feljegyzései

Visszapillantás alkonyatkor

| Munkatársunktól | Panoráma

A faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Megmutatják, merre kell menni. Nemcsak a fizikai valónkban kanyarítjuk rajtuk az életünket, de a szellemünkkel is olykor új irányokat veszünk. Tanítanak minket összetartozásra, szeretetre, szépségre. Az életre. Új sorozatunk szerzője is sokat tanult a soproni macskaköveket járva…

(1.) Ha az ember szerencsés, és megéri, akkor eljön az idő, amikor jobbára a múltból, az emlékeiből él. A jövő is izgatja, töprengésre készteti, ám hozzá már nem olyan szoros a kötődése, mint a saját múltjához, az emlékeihez. A múlt még az ő ügye, a jövő már kevéssé. Tudja, persze, hogy a múlt (amikor még jelen idő volt) sem rajta múlott, ám a jövő már végképp nem az ő illetékességébe tartozik.

Így hát nem véletlen, hogy elhagyva a nyolcvanadik évemet, gondolataim már inkább a múltban kalandoznak. Történetek idéződnek fel bennem, amelyek velem megtörténtek, emberek, akikkel életem egy-egy szakasza hosszabb-rövidebb ideig összefonódott. Különös, hogy az emlékezésben milyen fontos szerephez jutnak a távoli hangok és zörejek. Például egy személy jellegzetes hanghordozása vagy költözéskor egy lábos leesése a megrakott kétkerekű kordéról, majd aztán pattogó gurulása a kövezeten.

A múltból rendszeresen visszatérő kép, pontosabban szinte szűnni nem akaró képsor Sopront idézi meg, ahol a történetek megtörténtek, ahol az emberek, akikkel összehozott a sors, mindennapi életüket élték. A város ad méltó történelmi és műemlékekben gazdag keretet mindannak, ami a jelenből visszatekintve a múltból feltárul számomra. Valóban úgy van, hogy a faragott kövek, az utcák, meg a terek némán is üzennek, sugallanak, tanítanak. Engem például fogékonnyá tettek a szépre. Azt tudatosították bennem, amit aztán később elméletben is megtanultam, hogy az ember nemcsak a szükség, hanem a szép törvényei szerint is alkot. (Folytatjuk)

Aki mesél a múltról:

Kloss Andor 1941-ben született Sopronban. A Széchenyi István reálgimnáziumban érettségizett 1960-ban. 1961 és 1966 között a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–történelem szakos hallgatója volt. 1970-ben Franz Kafkáról írt dolgozatával doktorált. Témavezetője Barta János irodalomtörténész professzor volt. 1966 és 1974 között a soproni Roth Gyula Erdészeti Technikumban kollégiumi nevelőtanár. 1974 és 1994 között a Kisalföld című megyei napilap munkatársa, 1989 és 1994 között a lap főszerkesztője volt. 1985 és 1989 között az újságírói, szerkesztői munkája mellett a győri Műhely című társadalomtudományi, közművelődési, kritikai folyóirat főszerkesztőjeként, 1994–98 között az Axel Springer Magyarország Kiadói Kft. nyolc megyei napilapjának koordinátoraként dolgozott. 1998 és 2005 között az Axel Springer-Budapest Kiadói Kft. gondozásában megjelenő Tvr-hét lapcsalád főszerkesztője, 2005 és 2012 között az Axel Springer Kiadó tanácsadója volt.

Alpesi visszhang egész napra címmel 2001-ben az AS kiadásában jelentek meg válogatott jegyzetei, interjúi, tanulmányai. Ugyancsak az AS kiadásában 2011-ben jelent meg levelezése Barta János professzorral, Az útkeresés évei címmel. 2016-ban szerzői kiadásban jelentek meg válogatott képzőművészeti írásai, Időtlen jelenlét címmel.

2008-ban újságírói, szerkesztői munkásságát a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal ismerte el.

Következő rész

Kapcsolódó cikkek

Az internet nem felejt...

Az internet nem felejt...

2024. 09. 18. | Huszár Judit

Mi az a digitális írástudás, és mire jó a mesterséges intelligencia? Mit tehet a szülő, hogy biztonságban tudja a gyermekét a világhálón? Hogyan ismer...