Most a nyugdíjasokat átverő és megkárosító bűnesetek speciális formájáról, a telefonos csalásról beszélt a szakember. – Viszonylag rendszeresen érkezik a rendőrségre bejelentés olyan esetről, amikor idős emberhez telefonon bejelentkezik valaki, aki unokájának vagy valamelyik távoli rokonának, illetve annak közeli ismerősének adja ki magát – mondta el a Soproni Témának Babelláné Lukács Katalin, a Soproni Rendőrkapitányság őrnagya, kiemelt bűnmegelőzési főelőadó. – Általában olyan ürüggyel telefonálnak, hogy bajba kerültek, sürgősen pénzre van szükségük, mert összetörték a kocsit, vagy tartozást halmoztak fel.

A telefonáló megkéri a hívottat, ne mondja el a „szülőknek”, a pénzt pedig egy állítólagos „barát” veszi majd át. – Általában za­­varó tényezőket is bevetnek, az átvevő például folyamatosan telefonál, hogy az áldozatnak ideje se legyen gyanakodni – tette hozzá a főelőadó. – Sajnos, sokszor az elkövetés után jóval később, az igazi unokával való találkozás során derül ki, hogy az idős ember bűncselekmény áldozata lett.

Ha szemfüles a „célpont”, csak csalási kísérletről kapnak bejelentést a rendőrségen, de megtörténik, hogy nagyobb összeg bánja a hiszékenységet. – Nemrégiben egy idős asszonytól ötszázezer forintot kért az „unokája”, mire ő megkérdezte, hogy annyi biztosan elég lesz-e; végül egymillió forinttal rövidítették meg a hiszékeny nagymamát.

Babelláné Lukács Katalin azt is elmondta, ha kicsit is gyanakszunk arra, hogy tényleg hozzátartozónk kér telefonon segítséget, néhány személyes jellegű kérdéssel győződjünk meg arról, hogy valóban az van-e a vonalban, akinek kiadja magát! Idegen embernek ne adjunk át pénzt, amennyiben az unoka bajba kerül, jöjjön el személyesen, vagy közös rokon vagy ismerős érkezzen a pénzért! Fiatalok esetében pedig mindig vonjuk be a szülőket, hiszen a bajról – ha valóban fennáll – nekik is tudniuk kell!