Kevésbé ismert, hogy a nyugat-magyarországi felkelést jóval megelőzően, 1918. december 6-án osztrák gerillák is kísérletet tettek a terület egy részének birtokba vételére. Ezt segítette, hogy a birodalmi végjáték perceiben fejetlenség uralkodott a térségben. A régi rendszer megszűnt, az új még nem szilárdult meg, a törvény- és az átmeneti hatalomnélküliség mindenhol zavaros állapotokat teremtett. A bizonytalanságot kihasználva a bécsi kormány holdudvarában működő csoportok megpróbáltak kész helyzetet teremteni, és kalandos tervekkel álltak elő. Erre vonatkozóan nem rendelkezünk biztos forrásokkal, mivel a terveket eleve titokban szőtték, az akció kudarca után pedig minden lehetséges nyomot igyekeztek eltüntetni. Az bizonyos, hogy a Nyugat-Magyarország átcsatolását szervező West­ungarische Kanzlei katonai részlegének vezetője javasolta, hogy szabadcsapatok segítségével kiáltsanak ki önálló köztársaságot, mely később csatlakozhat (Német-) Ausztriához. A gondolat a bécsi szociáldemokrata körökkel bizalmas viszonyban lévő nagymartoni háborús veterán, Hans Suchard fejébe is befészkelte magát. Hans bátyja, Josef Suchard ugyanakkor a nagynémet politikai irányzat híveivel ápolt jó kapcsolatokat. Ismeretségeik révén a világháborúból átmentett és különböző raktárakban pihenő fegyverkészletekhez is ismerték a kulcsot. A céljuk az volt, hogy stájer területről hatolnak be önkénteseikkel a régió délebbi részére, és Németújváron (Güssing) kikiáltják az önálló köztársaságot, ahonnan aztán további területeket foglalnak el. El is kezdték nyomtatni a propagandaanyagokat, és néhány, a csekélynél is kevesebb helyismerettel rendelkező leszerelt tiszt segítségével hozzáláttak a hadsereg szervezéséhez. A nem túl alaposan átgondolt terv azonban rövid vita után átformálódott, mivel a szervezők jobbnak látták a kisebb Németújvár helyett az új állam fővárosának szánt Sopron megszerzésére összpontosítani. Sopron valóban a térség legfontosabb városa volt, elfoglalására éppen ezért halvány remény sem volt. Emiatt – és mivel a bécsi vezetésnek nem volt érdeke, hogy még mélyebb éket verjen a magyar–osztrák kapcsolatok közé – az osztrák kormányzati körök hátat fordítottak a tervnek. A szervezők ennek ellenére folytatták az előkészületeket. November utolsó napjaiban az összegyűjtött fegyvereket megpróbálták eljuttatni a határ mellett élő falusiakhoz.

December elejére sikerült összeszedni nagyjából 300 felkelőt, de a szervezetlenség miatt nagy részüknek fogalma sem volt arról, mit kell tennie. December 6-án este végre megérkezett egy osztrák fegyveres csoport és némi muníció Nagymartonba (Mattersdorf, ma: Mattersburg), s ez felbátorította Suchardot, hogy végre kikiáltsa a független és szabad német Heinzenland Köztársaságot. A főszervezővé avanzsált politikus szép hienc dialektusban tett kijelentéséből („Bei Ungarn wolln ma net bleiben. Nach Österreich lasst ma uns net. Na, dann ham ma halt a eigene Republik gmacht.” = Magyarországon nem akarunk maradni, Ausztriához nem engednek csatlakozni, ezért létrehoztuk saját köztársaságunkat.) jól kivehető, hogy az állam fennállását annak létrehozója is átmenetinek tartotta.

Heizenland Köztársaság leendő fővárosában, Sopronban a magyar helyőrség mindenkinél előbb értesült az eseményekről. Az önkénteseknek egy napra sikerült megszerezniük – Nagymartonon kívül – a közeli Lajtaújfalu (Neufeld an der Leitha) feletti fennhatóságot. A távíró- és telefonvonalak azonban nem működtek rendesen, pontosabban a magyar államhoz lojális tisztviselők kezelésében maradtak, így azokat, akiknek tudniuk kellett volna az akcióról, nem tájékoztatták időben. A községek nem tudtak kapcsolatot teremteni egymással, és a Nagymartonba juttatott hadi és propagandaanyag kivételével az előre összegyűjtött fegyverek sem értek célba. Az illegális szállítmányokat hol a magyar hatóságok fülelték le, hol az osztrák csendőrség tartóztatta fel.

Így aztán a december 7-i hajnali ködben a felkelőknél sokkal jobban felszerelt magyar csapatok bevonultak Nagymartonba, és egyetlen puskalövés nélkül véget vetettek az ügyetlenül kivitelezett vállalkozásnak, mely a Sopronból odaérkező karhatalom közreműködésével már másnap reggelre elvetélt. A rövidre sikeredett próbálkozás vezetőjét elfogták, a felkelőket pedig Nagymarton főterén lefegyverezték. Az operettbe illő történet méltó fináléjaként Suchardot hazaárulás vádjával letartóztatták és halálra ítélték, de a karácsonyt már otthon tölthette, mivel amnesztiát kapott.