Soproni Téma

Ingyenes közösségi hetilap  
Örömre van szükségünk
Dr. Tóth Károly evangélikus igazgató lelkész, Vladár Gábor református vezető lelkész és Kovács Gergő Vilmos katolikus püspöki biztos, egyetemi lelkész, iskolalelkész. Fotók: Filep István

Advent és karácsony ünnepe – ritmusadó, megszentelt idő életünkben

Örömre van szükségünk

| Bertha Ágnes | Panoráma

Hétvégén meggyújtottuk az adventi koszorú negyedik gyertyáját is – a hit, a remény, az öröm és a szeretet vasárnapja után pár nappal a karácsonyfákon gyúlnak ki a fények és a szívekben a szeretet lángja. Sopron keresztény gyülekezeteinek lelkészei idén is elláttak bennünket útravalóval a várakozás utolsó pillanataira és az ünnep óráira.

Dr. Tóth Károly

evangélikus igazgató lelkész

Örömre van szükségünk. Anélkül nincs élet, kifulladunk, felőrlődünk. De az öröm nemcsak a létet biztosítja, hanem szárnyakat ad. Ezt keressük minden nap, magasztos és földhözragadt formájában is.

Persze sokféle öröm van. Az angyal a pásztoroknak nem olyan örömöt hirdetett, ami mások kárára valósul meg – a mi örömeink a leggyakrabban ilyenek, amikor az tölt el elégedettséggel, hogy feljebb kerültem, mint a másik ember. Itt olyan örömhírről van szó, ami mindenkit felemel.

A mi örömeink nem tartósak. Még a legnagyobb boldogságot is képes egy apróság beárnyékolni, az eltelt idő pedig megszokottá, szürkévé teszi. És főleg: a forrása előbb-utóbb elmúlik, mint minden ezen a világon. Az angyalok tartós örömöt hirdetnek. Olyat, amit senki sem vehet ki a kezünkből, ami nem inflálódik, nem válik használhatatlanná.

Irigyelhetjük a pásztorokat, akiknek ilyen angyaluk volt, aki egyértelműen meghirdette nekik az örömöt. Pedig nekünk is van angyalunk. Nekünk is ezt az üzenetet küldi Isten 2021 karácsonyán. Az, hogy Jézusban Üdvözítő született, elég ahhoz, hogy teljes örömünk legyen. Ez a hír igenis képes arra, hogy elűzze a félelmet, a beletörődést, a kilátástalanságot.

Vladár Gábor

református vezető lelkész

Szükségünk van-e az ünnepekre, vagy ki kell iktatni őket az életünkből, és el kell törülnünk még a nevüket is? A válaszadáskor érdemes tudomásul vennünk, hogy az emberi életnek ritmusa, üteme, aránya van, mint a klasszikus időmértékes verssoroknak. Életünk ritmusát az ünnepek adják. Ezeket a ritmusadó, megszentelt időket vegyük tehát komolyan, mert életünk fontos elemei! Advent és karácsony a pillanatnak élő ember gondolkodását óhatatlanul kiterjeszti visszafelé a múltba és előre, a jövőbe. A születésünkre, sőt, arra az időre, amikor még nem is éltünk, amikor Jézus, Isten testté lett Szeretete mindenki számára végtelen közelségbe került. Az ünnepre való felkészülés pedig előre mutat, az ünnepre, sőt arra az időre, amikor az örökkévaló Szeretethez kerülünk szívdobbanásnyi közelségbe.

Embervoltunk legmélyebb titka, hogy lelkünk ugyanúgy befogadhatja a gyermek Jézust, Isten végtelen Szeretetét, mint ahogyan azt Mária tette annak idején. De miféle szeretet az, amit évente egyszer ünneplünk? Éljünk minden nap a szeretet erejével, mert a gonosz győzelméhez az is elegendő, ha a jók nem tesznek semmit sem.

Kovács Gergő Vilmos

katolikus püspöki biztos, egyetemi lelkész, iskolalelkész

A karácsony minden ember életében egy viszonypont, mindenki várja az ünnepet. Ebben az ünnepvárásban a jelen megélése mellett benne van a múlt is: a régi karácsonyok, emlékek, találkozások, és azok, akikkel már csak emlékeinkben találkozhatunk. A felnőtt ember a legtöbbször valójában ezt várja: az elmúlt gyermekkori karácsonyok meghittségét, háborítatlanságát.

A 21. századi ember helyzete azonban nehezített mindebben. Karácsonnyal futunk össze mindenhol, karácsonyról szól hónapok óta minden, de ez a féktelen áradat mintha el akarná mosni azt a régi, békés, törékeny karácsonyt. Fel kell ismernünk, rajtunk múlik, hogy merre haladunk ebben! Egy olyan karácsony kell-e, ami csillogó, a trendeknek megfelelő, mindenki által irigyelt, vagy olyan, amiben első a tartalom, amelyben benne van az Istengyermek, benne vannak az igazi érzések, az egymásra odafigyelni akaró találkozások?

Ezt nem lehet csak úgy megszerezni, leemelni a polcról… Ezt őrizni kell, építeni a szívekben, vágyni kell és befogadni. Amikor a szívek is ünneplőben vannak, amikor a lélek érzi a megajándékozottságát, amikor az ember átérez valami abból a felfoghatatlan nagyságból, ami 2000 évvel ezelőtt Betlehem pusztájában történt.

Kapcsolódó cikkek

Taroltak a grafikusok

Taroltak a grafikusok

2022. 06. 08. | Madarász Réka

Idén először indulhattak az országos szakmai tanulmányi versenyen (OSZTV) a tervezőgrafikus-tanulók. A Handler-technikum diákjai rögtön elhozták az el...