– Pócspetriben születtem és nevelkedtem, így gyermekkori karácsonyi emlékeim is szülőfalumhoz kapcsolódnak – emlékezett dr. Veres András. – Kis fiúcska lehettem, minden bizonnyal még iskolába sem jártam, ennek ellenére jól emlékszem arra, amikor egy alkalommal kántálók, vagyis betlehemezők jöttek hozzánk. Köztük volt egy öreg juhász is, aki a botjával nyilván viccből, mindenesetre kicsit talán fenyegetően jött felém, amitől én rendkívüli módon megrémültem, úgy, hogy ezt követően már mondhattak nekem bármit is a kis Jézusról, én menekültem előlük, sírtam és bújtam édesanyámhoz, aki nem győzött megvigasztalni. Egyébként maga a karácsonyeste, mint faluhelyen általában, szép csendesen telt, a karácsonyfa alatt pedig rendszerint praktikus ajándékot találtam, úgymint sál, pulóver, kesztyű.

A vacsorához édesanyám kelt kalácsot sütött, abból készült a hagyományos mákos bobájka, ahogy mifelénk nevezték a mákos gubát, mert tudnivaló, hogy korábban szenteste éjfélig tartott az adventi böjt, így gazdagabb asztalt csak másnap terített az édesanyám. Vacsora után beszélgettünk, majd szépen felöltöztünk és a szüleimmel, nővéremmel együtt elmentünk az éjféli misére.

Ahogy dr. Veres András hangsúlyozta, más alkalommal is, de ilyenkor rendszerint kicsinek bizonyult a templom, melynek tornyában egyébként egy Sopronból származó harang lakott, melyet Seltenhofer Frigyes Pócsi utcai gyárában öntötték az 1930-as években.

– Emlékszem, sokan nem fértek be a templomba, a szabad ég alatt álltak, onnan kapcsolódtak be a szentmisébe – tette hozzá a megyéspüspök. – Ma is kirajzolódik előttem a kép: csendben szállingózik a hó, az emberek pedig teljes szívből énekelik a Fel nagy örömre kezdetű, Gárdonyi Géza által szerzett karácsonyi éneket. Melegség önti el a szívem-lelkem, ha minderre visszagondolok. Mostani karácsonyaim is meghittek, családias hangulatúak, de ez már egy másik család.

A Püspökvárban együtt vacsorázunk a kispapokkal, az elöljárókkal, néhány paptestvérrel, természetesen a nyugdíjas püspök atyával, és készülődünk a Nagyboldogasszony-székesegyházban tartandó éjféli szentmisére. A karácsony második napját rendszerint a nővéreméknél töltöm, az ő családja körében, ahol esetenként még alkalom nyílik arra is, hogy fölidézzük a fél évszázaddal ezelőtti, közös, gyermekkori karácsonyainkat.