Az intézményvezető egyetemi hallgatók kérésére tartott előadást az alkoholizmus európai történetéről. Ahogy egy megszállott történészre jellemző, a kevésbé kutatott téma magával ragadta, beszélgetésünkben ennek az izgalmas témakörnek egy-egy szeletét érintettük.

– Karácsonykor az ünnepi étkezést napjainkban is szokás megkoronázni valamilyen nemes itókával. Vajon régmúltra nyúlik vissza ez a szokás?

– Az alkohol fogyasztása az elmúlt évszázadokban vidéken, a paraszti társadalmakban családi, egyházi ünnepekhez kötődött, így természetesen a karácsonyi időszakhoz is. Az ipari forradalommal változott a helyzet. A városokba költöző vidékiek magukkal vitték az ünnepnapi közös lumpolás szokását, ám a fizetésnapokon az emberek bátrabban nyúltak az üveg után, nem csoda, ha a társaságban való berúgás ritmusa már nem az ünnepek, hanem a bérfizetés ritmusát követte.

– Ma már egyértelműen örömforrásként tekintünk az alkoholos italokra, mindig ekképpen gondolkodtak, akik fogyasztották?

– Érdekes, hogy régebben az ivás hozzátartozott a nincstelenek táplálkozási szokásaihoz, az egyhangú és kalóriaszegény étrend kiegészítésére. A pálinkát gyakran maga a munkaadó utalta ki, hogy a munkások elviseljék a kemény munkakörülményeket, amelyeket a hosszú munkaidő, a hőség, a hideg, a nehéz fizikai munka, a por és a füst okozott. A 19. századtól a táplálékkiegészítő ivást egyre inkább felváltotta a „társasági ivás”, melynek célja az ismerkedés, összetartozás és a szolidaritás kifejezése volt.

– Mi, magyarok a statisztikák szerint élen járunk az alkohol fogyasztásában. Miképpen alakult ez a régmúltban?

– A magyar nemzetkarakter maszkulin vonásai között az alkoholfogyasztás és alkoholtűrő-képesség nagyon előkelő helyet foglalt el egykoron és foglal el a mai napig. A szervezet alkoholtoleranciája pedig ezzel összhangban a férfiasság egyik karakteres jele volt. Aki nem bírta az italt, arra könnyen rásütötték egykoron, hogy „menyecskeszájú” vagy „kákabélű”.

– Sikerült soproni vonatkozásra is bukkanni?

– Sopron egykori jeles polgármestere, Lackner Kristóf ezen a téren is úttörő volt a maga korában. A mértékletességi egyesület alapszabályát ő alkotta meg annak apropóján, hogy 1619 augusztusában Esterházy Miklós későbbi nádor vendége volt ebédre a közeli Cinfalván. Az ebéd jól telt, de borozás közben szóba került a részegség, annak számtalan siralmas következményével. Esterházy addig nógatta a polgármestert, hogy az három napon belül kidolgozta egy józansági egyesület alapszabályát, melyet mintának szánt, hogy minél többen kövessék az önmérséklet észszerű szabályát szerte az országban. A tudós polgármester nem antialkoholista mozgalmat hirdetett, de olyan elveket vallott, amelyek ma is iránymutatóak lehetnek a témában.

Tekintse meg kvízünket!