1878. december 12-én Márcfalván (Marz) született, édesapja körjegyző volt, az 1930-as évek elején városa iránti szeretete és tisztelete jeléül vette fel a Sopronyi előnevet. Alsó- és középfokú iskoláit Sopronban és Győrben végezte. A német anyanyelvű ifjú Kecskeméten, Budapesten, majd Kolozsváron tanult jogot, utóbbi helyen doktorált. Magyarul saját bevallása szerint Győrben tanult meg. 1905-ben lépett állami szolgálatba a székesfehérvári pénzügyigazgatóságon. Sopronba 1908-ban került, szintén a pénzügyigazgatóságra. 1909-től fogalmazó, 1912 októberétől az intézmény vezetője volt.

A háború alatt egy ideig katonai szolgálatot teljesített, majd a város nélkülözhetetlenségére hivatkozva visszahívta. 1918. augusztus 1-jén a törvényhatóság egyhangú határozatával lett Töpler polgármester utóda. A fiatal, gazdag pénzügyi tapasztalatokkal bíró jogászt nagy várakozással fogadták.

Thurner a legnehezebb időkben került Sopron élére: a vesztes háború utolsó pillanataiban, közellátási nehézségek és fokozódó politikai bizonytalanság idején, miközben veszélybe került az ország, majd a város területi integritása. Mindent megtett azért, hogy sikeres legyen az 1921-es népszavazás, kiemelkedő szerepet játszott a közvélemény megnyerésében, majd a voksolás gyakorlati lebonyolításában. Hatalmas energiával, fáradhatatlanul tevékenykedett. Az országos és nemzetközi közvéleményben azt tudatosította, hogy Sopron és vidéke mindenképpen magyar akar maradni.

A népszavazást követően Thurner, s vele egyetértésben a helyi politikai elit fő törekvése a gazdasági élet újraindítása volt. Lezárt határok, menekültek, munkanélküliség jellemezte az első éveket. Várospolitikájának fontos eleme volt Sopron iskolaváros jellegének erősítése. 23 éven át vezette a várost, 1941 májusában mondott le tisztségéről. A politikától visszavonult, a Soproni Selyemgyár Rt. igazgatójaként azonban továbbra is aktívan tevékenykedett. Az 1941. július 31-i díszközgyűlésen érdemeinek elismeréséül a Törvényhatósági Bizottság díszpolgárrá választotta.

A háború után megvádolták az általa igazgatott selyemgyár Németországba telepítésének szándékával, megfosztották díszpolgárságától, rövid időre le is tartóztatták. Végül a soproni népbíróság felmentette, mivel a vád egyetlen tanút sem tudott felsorakoztatni. 1952. április 7-én 73 évesen szívbénulásban halt meg Frankenburg utcai házában.

Összeállításunkat Turbuly Éva: Sopronyi-Thurner Mihály (1878–1952) című tanulmánya alapján készítettük.