Mert – lássuk be – nem arról van szó, hogy látnak egy problémát, s aztán egyértelműen a tudtunkra adják, hogy szerintük mi lehet a megoldás. Nem, sajnos nem így működik az uniós diplomácia. Mondanak valamit, aztán ha teljesítjük, újabb és újabb kifogásokat keresnek. Igaz, ma már nem is tagadják, hogy a különböző területeken „talált hiányosságok” csak álcaként szolgálnak, vagyis, hogy neve legyen a gyereknek. Az unióban uralkodó „elit” egyszerűen képtelen felfogni, hogy az egyik tagországuk az alapszerződésnek megfelelően bizonyos területeken őrzi szuveneritását, s olyan gazdaságpolitikát folytat, amely megfelel az emberek érdekeinek, s nem áll be az általuk egyetlen helyesnek vélt sorba. Kétségkívül igaz, az önálló út rejthet veszélyeket, de a magyar kormány azokban a kérdésekben, amelyekben lehet vagy lehetett kompromisszumot kötni, megtette az ország érdekében, de vannak területek, ahol nincs mozgástér. Ilyen például a háború és a béke kérdése, a migráció vagy a gyerekek védelme.

Nem tudom, az unió meddig feszíti a húrt, meddig él vissza a magyar emberek türelmével. Már azt sem nagyon titkolják, hogy az állandó retorziókkal, az uniós források visszatartásával nem más, mint a kormány megbuktatása a céljuk. Arra spekulálnak, hogy a forráshiányos gazdaság összeomlik, újból magas lesz a munkanélküliség, s az infláció gerjesztésével elérik, hogy az emberek megvonják a bizalmukat a regnáló kormánytól. Aki azonban itt él, Magyarországon, az átlát a szitán, még akkor is, ha a hazai ellenzék minden tisztes és tisztességtelen eszközt bevet, hogy megfeleljen támogatói elvárásának. Azonban nem nehéz kikalkulálni, hogy ismét és ismét csalódni fog. Egyrészt mert az ország nem omlik össze, lásd a következő évi költségvetést, másrészt pedig a kétségkívül meglévő gondok ellenére is a kormányzó pártok őrzik előnyüket, vagyis az emberek többségének a bizalmát. Így aztán nehéz lesz valamiféle fordulatot elérniük, mondjuk, a következő évi uniós és önkormányzati választásokon.

Szóval nem tudom, hogy az unió meddig megy el, és hogy mikor kerekedik felül Brüsszelben a józan ész. Talán éppen a 2024-es választások hoznak fordulatot, de erre azért ne vegyünk mérget! Én mégis bizakodó vagyok, mert mindannyiunk érdeke, hogy előbb-utóbb olyan kompromisszumok szülessenek, amelyek révén nyertesnek érezheti magát az Európai Unió és Magyarország is.