Dr. Pásztor Enikő: Még gyerek voltam, amikor a szüleim a ’80-as években először Erdélybe vittek. Akkor szembesültem vele, mit jelent elszakítottnak lenni. Emlékszem, amikor apám megmutatta nekem, mekkora volt Trianon előtt Magyarország. Gyönyörű tájak és mennyi fantasztikus magyar ember került a határon túlra. Olyan családban nevelkedtem, ahol mindig is fontos feladatunk volt és lesz a határon túli magyarok segítése. Pedagógusként nagy öröm számomra, hogy nem hagytuk magukra a magyar óvodákat és iskolákat sem. Az elmúlt években páratlan összefogás volt e téren is. Ugyanakkor elszomorít, amikor azt tapasztalom, hogy sokan ellenszenvvel viseltetnek a külhoni magyarok iránt.

Katona Péter:  Trianonnal az a legnagyobb baj, hogy mai napig nem tudjuk helyén kezelni. Politikai célok eszközévé silányították, hangzatos jelszavak mögé bújtatták, és így el is vették a lényegét. A történelem ok–okozat alapján működik, és kevesen értelmezik a csonkításhoz vezető események sorozatát. Emiatt viszont nem is fogunk tanulni belőle. Annyit tudunk róla, hogy rossz, és mindenki gonosz, ellenünk van, de úgy hiszem, hogy ha hasonló körülmények közé keveredne az országunk, akkor újra megtörténne.

Osváth Ádám: Ha egy szóval kéne válaszolnom, akkor a veszteséget mondanám. Egy igazságtalan békediktátum, ami mindamellett, hogy szétszakította az országot, gazdaságilag és morálisan is igyekezett tönkretenni. A magyar azonban csökönyös fajta, és minden nehézség ellenére segíti egymást az igazán nehéz helyzetekben. Szép gesztus, és jól mutatja a közgondolkodás megváltozását, hogy 2010-től a kormány a nemzeti összetartozás napjának nyilvánította június 4-ét, mutatva, hogy ugyanoda tartozunk.

Szőke Ernő: Népzenészként szinte naponta megélem történelmünk e sorsfordulóját, és így mindent meg is teszek a nemzeti összetartozás erősítéséért. Ma már nem is tehetünk mást, hiszen politikai megoldás nem jöhet szóba. Az akkori helyzet megértéséhez viszont elengedhetetlen az alapos és mélyreható tájékozódás, hogy az évszázadokon át elkövetett hibákból levonjuk a tanulságokat. Ennek nagyon kevés nyomát látom, annál inkább a ködös múltba révedést. Éljünk a lehetőségeinkkel, és éljünk a jelenben, építsük a közös jövőnket!