Hogy mire gondolok? Említek néhány példát. Emlékeznek még arra az időre, amikor tombolt a járvány? Először megpróbáltak pánikot kelteni az oltóanyagok körül, majd azon siránkoztak, hogy miért nem hal meg több ember, mert akkor felütné a fejét az elégedetlenség. Akkor is hátborzongató volt, és így visszanézve is döbbenetes, hogy halottak árán szerették volna megkaparintani a hatalmat. Persze esélyük sem volt, hiába próbálták becsapni az embereket nemtelen módszerekkel, rémhírekkel.

Aztán elmúlt a járvány, ők pedig továbbra is csak sóvárognak a hatalomért. A módszerek sem változnak. Naponta sulykolják, hogy a kormány unióellenes, s kivezetik az országot az európai közösségből. Hogy ez hazugság, azt ők maguk is tudják, de jól hangzik. Összekeverik a Magyarország érdekeiért mindenek felett kiálló politikát az unióellenességgel. Pedig ez utóbbiról szó sincs, arról viszont igen, hogy a kormány nem vállalja fel idegen érdekek képviseletét a magyar emberek rovására. S ha már az uniónál tartunk. Nem tagadják, és Brüsszelben is ezért lobbiznak, hogy ne kapjuk meg a nekünk járó forrásokat, mert azok hiánya – véleményük szerint – felborítaná gazdaságunkat, ez pedig tovább növelné az inflációt, s az elégedetlenséget, amely végül elvezethet(ne) a kormányváltáshoz. A közelmúltban is ezt fejtegette az egyik politológusuk.

Az ellenzék egy másik, kedvelt témája az orosz–ukrán háború. A kezdetektől fogva (külföldi támogatóikkal együtt) azt harsogják, hogy a kormány oroszbarát, orosz érdekeket szolgál. Ezzel szemben a kormányfő, a kormány tagjai már az első pillanatban – és azóta is minden fórumon – elítélték az agressziót és kiálltak, kiállnak Ukrajna területi integritásáért, s egyben a magyarok érdekeiért, amely most elsősorban a realitásra alapozva az energiapolitikában testesül meg. Egy másik példa: a migráció lassan lejárt lemez lenne, ha nem döngetne csúcsokat a határainkat törvénytelenül átlépni szándékozók száma. A migrációs politikáért évek óta ócsárolták a kormányt, aztán 2023-ra kiderült, hogy lassan fél Európa hasonlóan gondolkodik, mint a magyarok. Mi tagadás, lassan léptek rá az általunk kijelölt útra, de talán felzárkóznak hozzánk, és bocsánatot kérnek… a honi ellenzékiek is.

A példákat még lehetne sorolni. Az ő gondolkodásuk szerint a lényeg, hogy bármi áron, de felkorbácsolják a társadalmi elégedetlenséget (riogatás a még magasabb inflációval, a recesszióval), amely esetleg megnyitja számukra az utat a hatalomhoz. Lehet, tévedek, de megint rossz úton járnak. A gazdaság a külföldi elemzők szerint is pozitív tartományban marad, az infláció pedig minden ellenkező szándék ellenére is lejtmenetre kerül. És végül: hiába reménykednek, előbb-utóbb megnyílnak a brüsszeli pénzcsapok, a háborúnak vége lesz, az ellenzék pedig törheti a fejét, hogy mi újat találjon ki az emberek átverésére, a kormány lejáratására, megbuktatására.