Ismert, decemberben a magyar kormányfő megvétózta, hogy csak úgy simán, minden garancia nélkül megkapja Ukrajna a támogatásból és hitelből álló csomagot. A múlt heti csúcson azonban zöld utat kapott az elképzelés azzal, hogy évente áttekintik a források felhasználását, kétévente pedig minősített többséggel szavazhatnak a kormányfők a folytatásról.

Ez egy kompromisszumos megoldás, amelyet a magyar miniszterelnök elfogadott, mert mint kifejtette, különben összeomlana a háborúban álló Ukrajna. A csúcstalálkozó záródokumentumában akad még egy számunkra nagyon fontos kitétel, mely szerint a jogállamisági eljárásokat tisztességesen, mással össze nem keverhető módon kell lefolytatni. Ez számomra egyrészt azt is jelenti, hogy eddig az Európai Bizottság finoman szólva is nem jogszerűen járt el a források visszatartásában, másrészt pedig azt, hogy – az én olvasatomban – a jövőben újra megnyílhatnak a pénzcsapok. Ezzel a kitétellel az állam- és kormányfők figyelmeztették az Európai Bizottságot, mintegy jelzést adva számára, hogy a szerződések szerint járjon el. Persze garantálni nem lehet, hogy most minden egy csapásra megfordul, de az talán bizonyos, hogy az alku része volt a Magyarországnak járó források biztosítása.

Abban az esetben, ha így történt, akkor sokkal többről van szó, mint egy kompromisszumról. Sokkal inkább arról, hogy az Európai Unió úgy működjön, ahogyan azt megálmodták, s ahogyan azt az alapszerződésekben rögzítették. Vagyis hogy ne lehessen valamely államot csak azért büntetni, ha kell, zsarolni, mert egy kérdésről másképp vélekedik, mint a többség. Ha ezt elérte Orbán Viktor, akkor ez a brüsszeli csúcs sokkal több volt, mint egy egyszeri kompromisszum.

Magyarország megszenvedte az elmúlt éveket, de persze hiú ábránd lenne azt hinni, hogy innentől kezdve minden rendben lesz. Európa most forrong, de hogy változik-e, az nagyban függ a júniusi uniós választásoktól is.

Rajtunk is múlik, hogy milyen irányba.

Tekintse meg kvízünket!