75 évvel ezelőtt érettségizett a soproni bencés gimnáziumban. Már középiskolásként nagy érdeklődéssel fordult a növényvilág felé, naplójában feljegyezte a környéken látott fajokat. A botanikában való elmélyülésében meghatározó szerepe volt nagynénjének, a kiváló növényrajzoló Csapody Verának.

Világnézeti okokból – értsd: vallásos meggyőződése miatt – nem vették fel a Pázmány Péter Tudományegyetemre, Fehér Dániel professzor viszont felvette botanikus kerti munkásnak, ekkor jelentek meg első publikációi is. Erdőmérnöki oklevelét 1953-ban vette át, amit rövid oktatói pályafutás követett, de életébe ismét beleszólt a politika, a nagy jövő előtt álló oktatót „szilárd világnézete” miatt állásából eltávolították. Ezt követően a Tanulmányi Erdőgazdaságnál kapott munkát, majd a Természetvédelmi Felügyelőségen helyezkedett el, ahol botanikai főfelügyelő, természetvédelmi főtanácsosi munkaköröket töltött be. 1991 végén vonult nyugállományba.

„Amikor Csapody István utoljára járt a Károly-magaslaton, és ott Tamás fia segítette őt, a példakép Gombocz Endre nevét viselő házban, a lépcsőnél kétszer is megbotlott. A betegséget tükröző arcának szájzugában kis mosollyal ezt mondta: Egyre közelebb a küszöb!” – idézte az emléktábla leleplezésekor közeli barátja szavait Sopron díszpolgára, Andrássy Péter.

És még egy idézet prof. dr. Bartha Dénes megfogalmazásában: „A sors fintora, hogy az egyetemi katedrától, a botanika hivatásszerű művelésétől megfosztott, doktori értekezését 1962-ben megvédő Csapody István olyan magas fokon végezte munkáját, hogy kül- és belföldön évtizedeken át őt tekintették az erdészeti botanika első számú reprezentánsának.”. 2002 januárjában a Szent Mihály-temetőben e szavakkal búcsúzott tőle az azóta már szintén az égi erdőkre–mezőkre vigyázó dr. Kárpáti László, a Fertő– Hanság Nemzeti Park egykori igazgatója: „Köszönjük a tudást, amit adtál, a szemléletet, amit belénk oltottál, s az igaz magyar emberséget, amit elénk példaként állítottál!”.

Fotó és szöveg: Pluzsik Tamás