Balf 1985 óta tartozik Sopronhoz, bár szerkezetileg továbbra is önálló település maradt. A faluról az olvasónak elsőként valószínűleg a „balfi víz” jut eszébe, nem véletlenül, hiszen a gyógyvizet már a rómaiak is felhasználták. A fürdőhely 1876-ban a vasút kiépítésével indult igazán fejlődésnek, az orvosi szempontból is jelentős fejlesztéseket dr. Wosinszky István végezte el. Ennek köszönhető, hogy a belügyminiszter 1900-ban a balfi fürdőnek gyógyfürdői rangot adott.

A Sopronhoz tartozás a középkorra nyúlik vissza, hiszen a falu a XIV. századtól a város jobbágyfalva volt. Később a fürdőbérlet jelentős hasznot hozott Sopronnak.

Fényes Elek földrajzi író 1851-ben a következőt írta Balfról: „német falu Sopron vármegyében, a Fertő mellett, igen szép vidéken. Lakja 200 katolikus, 600 evangélikus, s mindenik felekezetnek van temploma. Szántóföldje kevés, de bora igen jó. Van savanyúvize és fürdője, melyet a soproniak mulatságból erősen látogatnak. Bírja Sopron város.”.

A sommás összefoglaláson túl azonban érdemes még néhány dolgot megemlíteni.

A Szent Farkas-templom neve a település régi elnevezésére utal (Farkasd, németül Wolfs). A temetődomb tetején, a temetőben áll dísztelen egyszerűségében a templom, a hajdani erődfal töredéke által védve. A temető kerítése mellett közvetlenül található meg a második világháború végén az itteni munkatáborban meggyilkolt zsidó és kényszermunkások (munkaszolgálatosok) tiszteletére emelt Nemzeti Emlékhely. Itt temették el Szerb Antalt is.

Sopron jobbágytelepüléseként Balfon is hamar elterjedtek a reformáció tanai. A ma is látható evangélikus temploma a XVIII. század végén épült. A település napjainkban a Fertő körüli kerékpáros és ökoturizmus egyik kiemelt turisztikai célpontja.

Az írás elkészítésben közreműködött dr. Krisch András, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények vezetője.